A kapun az ősi napmotívum klasszikus formában, az ablakon pedig, ennek szocreál változata. De érdekes a kerekeskút fehérre festett kereke is.

A leirat elmondja, hogy miért készült el a kép, a nap motívum, annak szocreál változata, és a kerekeskút. Tényleg jó a megfigyelés, a kompozíció viszont lötyög. Ahhoz, hogy ez a megfigyelés feszesebb legyen, feszesebbre kellene vágni ezt a képet. Ez azt jelenti nekem a gyakorlatban, hogy a képnek a bal oldalából a téglából rakott kapuoszlopnál vágok. Azt a deszkából készült kerítésrészt már nem hozom. A képnek a jobb oldalánál is vágok a kapuszárnynál, ott a téglából rakott kerítést már nem hozom. A kép fölső részénél a téglasornál, ami az emeletet jelzi, vágok, a fölső két ablakot már nem hozom. Azok, amik új formákat indítanak el érdemes ollózni, mert a nézőnek is egyértelműbbé válik, és könnyen fölfedezi ezt a párhuzamot. Attól, hogy elindulnak formák, amik nincsenek befejezve, az ember azon gondolkodik, hogy ez elég jó kis szoció, de mit akarunk ezzel közölni, nincsen kutya, nincsen anyuka a kisgyerekkel a karján, tehát hiányzanak a mesének a szereplői, miközben nem erről szól ez a kép. Tamás, próbáld ki, hogy mi van akkor, ha feszesebbre vágod ezt, játsszunk még egy kicsit ezzel. Ilyen tekintetben visszaadom ismétlésre, hogy egy kicsit feszítsünk ezen az ügyön. (hegyi)