A képpel kapcsolatban van, amit nem nagyon értek. A horizont is dől, a fa is dől, ami önmagában még akár jó is lehetne akkor, ha a Napkorong tömege vissza tudná ezt az egészet billenteni. Ehhez pedig az kellene, hogy a kép jobboldalából vágjunk. Ha már a baloldalba belevágtál a faágaknál, márpedig ott van egy elég erős vágás, akkor a jobboldalnál is lehet vágni, mégpedig azt mondom, hogy elég erősen. Tehát, az a rész, ami a faágakon túlmutat biztos, hogy levágható, de még beljebb is jöhetünk, akár a villanypóznáig, vagy az utána levő bokorig, ahol tulajdonképpen megváltozik a lejtőnek, a horizontnak az íve is. Ha nincsen olyan tömeg, ami ezt az egészet visszarántaná, akkor valahogy billen a dolog, és erre még rá is erősítettél most. Ez az egyik képi meglátásom. A másik pedig az, hogy az eltűnő világ leckét tessék elolvasni még egyszer, mert másról szól. A leletmentésről szól. Nagyon fontosnak tartom a fákat, és nagyon fontos a természet, de azért nem egészen ez a cél, hanem olyan dolgokat megfigyelni a környezetünkben, amik akár, mint tárgyak, akár, mint szokások, vagy mint történetek eltűnnek. Úgyhogy én ezt visszaadnám, mint a lecke ismétlésére. A képre pedig az előbbi problémákból adódóan azt mondom, hogy érdemes lenne a tömegelhelyezésre egy kicsit jobban figyelni. (hegyi)