Hadd tegyem hozzá, hogy nem a formák, nem a diók, nem a kenyér, nem a kés, nem a kompozíciós rend, hanem az egészen ez a barnás, zöldes, okkeres hangulat az, aminek örülök, amit, nem tudom, szűrővel vagy nem tudom mivel ér el, de tényleg hozza azt a bizonyos brómolajnyomat-, vagy olajfestményszerű történeteket. Nagyon jó látni a kenyeret így, hogy meg van szegve. Nagyon jó látni ezeket a kipirosított almákat. Annak ellenére, hogy igen, huszonhatezer-kilencszáznyolcvanhat ilyen festményt láttunk, mégis van valami, amitől ez a kép nagyzoltános. Még úgy is, hogy negatív mágiával egyszerűen csak azt írja ide ki, hogy egyszerű vacsora. Nagy Zoltánra is visszavetődik, hogy azt mondja, valahol kimondja, hogy ez csak egy egyszerű kép. De ez az egyszerű kép szeretettel, türelemmel van elkészítve, odaadással van elkészítve, és ezeken a beállításokon, a tárgyak beállításain gondolkozott. Én nagyon szeretem ezt a képet.
   Igen - folytatja Hegyi -, annyi csak, hogy megint a világítás. Valami nagyon kis spottal ha a kenyér hátuljánál valami picit kapna, vagy a kés éle megcsillanhatna, tehát ott egy picit még lehetne játszani.
   De jó az irány - védi az alkotót Szőke -, bele lehetne kötni, csak...
   De hát hogy segítsünk neki továbblépni - magyarázza Hegyi -, ott egy picit a világítással lehetne játszani. (szőke-hegyi)
értékelés: