Hát hogy elégedett-e a mosoly vagy nem, ebben 100%-ig nem vagyok biztos. Nagyon érdekes és nagyon jól használható modellt talált magának Tímea, csak egy kicsit az elhelyezés a képen bizonytalan. Jó ez a kerítés, jó hátul a bokorsor, csak egy kicsit nekem a vágás esetleges, hogy vállnál vágunk. Vagy közelebb megyek akkor egy picit, kevesebb is elég lett volna a környezetből, akkor a gesztusok jobban élnek, vagy pedig kezdek valamit akkor a karokkal is. Tehát most a kettő között állunk valahol. Ez az egyik része a dolognak. A másik az, hogy magát a portrét én jónak tartom, főképp akkor, hogyha ezzel a modell is egyetért, úgy értem, ha ő ilyen. Ezt Tímea jobban tudja. Van ebben az elégedett mosolyban egy pici cinizmus is azért, ha magát a mosolyt nézzük. Bár én ilyenkor mindig azt szoktam játszani, hogy letakarom a száját és az orrot, és csak a szemet nézem, hogy miről mesél a szem. Abban van egy nagy adag fájdalom, fáradtság, merengés. Utána letakarom a szemet, és megnézem, hogy miről mesél a száj. Hát ez egy teljesen más történetet mesél. Izgalmas ez a fajta dinamikai játék, a kérdés az, hogy mennyire stimmel ez a modellel. Kettő csillagot megadom, a kompozícióval nem vagyok megbarátkozva. (hegyi)
értékelés: