Zakatol a szív. Fehér Vera: Élettér c. képére láncreakció.

Nem tudjuk elfogadni a láncreakcióba ezt a képet, viszont mint külsőt kell értelmeznünk épített környezetként is, merthogy nagyon izgalmas az, amit az Anita megint csak észrevesz. Ez a posztamens, ez a szoborforma, amely ugyanakkor ezzel a disznófóliával le van takarva, ezek a geometrikus nyári filagória-formák az üres székekkel és a mögötte lévő egészen szürreális képzőművészeti tárgy, a ma már nem működő 424-es gőzmozdony. Ez megint csak egy hármas tagozódás, hármas térbeli tagozódás, és újra fölvetődik az, amit most úgy látszik sokszor el kell mondani, hogy ezek a térbeli tagozódások, vagy nevezhetjük három vagy négy sík felület egymás mellé emelésének, ezek akkor működnek jól, hogyha tónusvilágában eltérnek. Nem megfelelő fényviszony van, vagy valamitől nem megfelelő módon érkeznek a fények, nagyon kétdimenziós, és elveszti ezt a hármas tagozódást az egész, és ezáltal a háttér sötétjei egybeolvadnak az előtérben megtalálható sötétekkel. Picit hunyorítva összegezve a képet egy zavaros folthatás jelentkezik. Nincs eldöntve a napszak miatt, nem kapom meg a kép kapcsán az üzenetet. Ezért megint csak mintegy utazáskép, egy elkattintott morzsa marad meg nekem. Úgyhogy én ezt az épített környezetben ismétlésre visszaadnám. (szőke-hegyi)