A fellépésen készült.

Hasonló képet kaptunk már Csongortól. Akkor is elmondtam, hogy mi a problémám, most is nagyjából ezt fogom tudni elmondani. Nem látom azt, hogy ebben előre tudtunk volna lépni, hogy egy másfajta ábrázolás jönne létre. Van egy Elmerengve c. kép 2010 februárból, és ez a kép tulajdonképpen annak folytatása, miközben szemmel láthatóan nem ugyanakkor, ugyanott készült a kép, de mégis a megvalósítás nagyon hasonló, és modellnek a fényképészhez éppúgy nincs köze. Ha azt az elemzést elolvasod, amit akkor írtam, az nagyjából erre a képre is igaz, hogy itt a kommunikációban van probléma. Miért fordítja ő el a fejét, miért nem néz ránk? Büntetésben van, épp valamit rosszul csinált, és ezért le lett szúrva, és most szégyelli magát, vagy szomorú? Nem tudom, nem értem, nem tudom mi az oka ennek a fajta melankóliának, ami erről a képről sugárzik, és amit ráadásul ez a fajta kigyengítés, lágyítás a kép körül még meg is erősít. Ezzel végképp nem tudok mit kezdeni, ilyen fajta megoldásokat láttunk a 70-es években, ezeket a kigyengítéseket, a műtermi fotóknál. Ezek be voltak téve ilyen ovális paszpartuba, és hirdették azt, hogy a fotós mennyire zseniálisan tud portrézni. Számomra már akkor is kérdéses volt, hogy ezek mennyire hitelesek, mint portrék, mert nem csak a gesztusok voltak beállítottak, hanem ettől az egész kapott egy olyan fátylat, ami nem csak vizuálisan volt jelen, hanem érzelmileg is, sok köze a nézőnek nem tudott hozzá lenni. Ettől a fajta technikai játéktól én óva intelek. Azt értem, hogy a te érzelmeidet próbálod áthozni, a szeretetet próbálod konzerválni, és kézzel foghatóvá tenni, de az eszköz maga nem alkalmas rá. Ismétlés. (hegyi)