"Men are haunted by the vastness of eternity. And so we ask ourselves: will our actions echo across the centuries? Will strangers hear our names long after we are gone, and wonder who we were, how bravely we fought, how fiercely we loved?"

"Az embereket megrémíti az örökkévalóság végtelensége. Magunktól kérdezzük hát; fognak-e a tetteink visszhangozni az évszázadokon át? Idegenek felismerik-e majd a nevünket, miután mi rég elmentünk, és fognak-e azon elmélkedni, hogy kik is lehettünk, milyen bátran harcolhattunk, és milyen szenvedélyesen szerethettünk?"
/Trója/

Mivel én tudom, hogy hol készült a kép, felismertem a valós helyszínt, ugye ezt fontos elmondani, hogy a taliándörögdi zsidó temető, ahol hosszú éveken keresztül ifjúsági táborokban próbáltuk ezt a temetőt is annyira megközelíthetővé tenni, látogathatóvá tenni, amit a lehetőségek adtak, és mára ez már ugyanannyira jelen van ezen a kis településen, mint a keresztény temetők. És amit itt látunk, az valójában egy székesfehérvári barátunknak, a Zolinak köszönhető, hogy azoknál a síroknál, amiket megtaláltunk, de már az eredeti sírkő nem volt fellelhető, ott acél formákkal, virtuális formákkal helyettesítettük. Ezek épített formák ebben a környezetben. A Nóra fontos döntése az az, hogy a temetőbe beérkezve a sírkőformák keretein keresztül, hiszen több ilyen van a temetőben – sőt akár ha még egy is lett volna a háttérben, akkor egyfajta utat, belső utat kezdett el ábrázolni, ahol az erős fényben a vasfelületek mélysötétjei egy ilyen álomszerű érzést hoznak létre. Szerintem, én ismerem ezt a területet, de ha nem is ismerem, akkor is nagyon szuggesztív ezektől a fekete ritmusoktól nagyon szuggesztív maga a kép, és az üzenete, ami itt jól van sűrítve, ebben az alkotásban. Én ezt a képet átemelem az épített környezetbe, és talán esetleg a felső felületből lehetett volna egy parányit vágni – bár ha ott vágja, akkor elveszti azt a szép ívet, amit ott a faágak adnak. (szőke)
értékelés: