Latex Nyugtató Cumi 16 Hónapos Kortól
Egy portrét látunk, és ezen a fotográfus – egy anyuka - önmagát egy cumival a szájában ábrázolja, és erre a cumira mint humorforrásra, a leírás még rá is erősít, másrészt az alkotó is azzal, hogy a képet fekete-fehérbe emelte át mindenütt másutt, mint a cumin, sőt a cumi színéből még jut az ajkaknál körbe lévő felületre is. És én ezzel nem értek egyet, bátortalannak érzem magát ezt a színezést, vagy ezt a színesben hagyást. Ha a kép fekete-fehérbe kerül át, az egy jó döntés, de akkor a teljes képnek így kell megjelennie. Ismerjük azt a történetet, amikor az anyuka a kisgyerekkel utazva nem a megszokott környezetében van, nincs egy polc, és a cumit valahová tenni kell, és akkor az anyuka a szájába veszi a cumit, mert az egyetlen biztonságos hely, ahol nem kerül rá semmilyen baktérium vagy fertőzés, mert az anya ilyen szempontból ugyanabban a rendszerben van, mint a gyereke, tehát ez egy nagyon fontos üzenet ebből a szempontból, emellett egy teljesen külön üzenetet sugároz felénk a tekintet, a szemek, a félrebillent fejjel együtt, talán egy autóülésnek lehet támasztva, tehát ez a két dolog nagyon fontos üzenet, aminek a hatását ez a humorforrás gyengíti. Éppen elég szerintem, hogy a szádban van ez a cumi, nem kell még ráerősíteni. (szőke)
értékelés:
Szerintem még itt is jobban elmenne, ha tényleg csak a cumi lenne színes. De az, hogy körülötte az arcod is szines, olyan asszociációkat kelt, mintha összemálnaszörpözted volna magad, vagy nyalókáztál volna elötte, vagy akár mindenféle obszcén dolgok is előjöhetnek. Ez nyilván nem szándéka a képnek, tehát ez az eszköz (ebben a megvalósításban) nem erősíti, hanem gyengíti a képet. Szerintem.