Én öltönyben

Ez az első önportrém. Fentről egy beauty dish, hátulról egy sima reflektor világít meg. A fényképezőgép 10 mp. késleltetésre volt állítva. A fényarányok fénymérő híján találomra lettek belőve.

Üdv a Téren! Látom, törődtél azzal, hogy be legyél lámpázva, ez egy kifejezetten stúdióportré, egy gesztus, szerep vagy póz, a dolog szinte hibátlan, de azért van korrigálni való. A homlokodra sok fény ment, távolabb lehetett volna a lámpát vinni, ami azért is jó lett volna, mert szórtabb fényt kapsz. És valami lámpával kellett volna a kezedre is fény, nem sok, de annyi mindenképpen, hogy ez a menedzseres óraigazítás ez hangsúlyt kapjon. Jóllehet az utómunkával is lehet ilyennel molyolni, és ahogy érzem, kapott is a kép utólag kis vignettálást, amit én lehagytam volna, mert a törzs is fontos, szóval ez a mostani akkor előnyös megoldás, ha egy olyan nőt fotózol, akinek mondjuk nagy a feneke, és abból kell lefaragni, vagyis hátrébb sorolni a fontosságát. De értékelem a melót vele. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Általában nem vagyok ilyen de azért így is tudok nézni. A felemelt fej igazából a beuty dish magassága miatt van. Mondjuk állíthattam volna lejjebb is. A gyanakvás viszont jogos. Most már nem dőlök be olyan könnyen bárkinek!

Kemény gyanakvó tekintet. Valójában is ilyen vagy? Azt sugallja: Engem nem lehet palira venni!

Üdv a Téren Péter! Határozott, eltökélt benyomást közvetít nekem a beállítás és mozdulat. Egy üzletemberét, akinek ideje kevés.

Új hozzászólás