Tamás néhány előző fotójából már ismerhető ennek a környezetnek a részlete, például a hamutartó, vagy az ablakban a csillag, ahol a hajnalt szokta szemlélni az alkotó, vagy a képek a falon az ággyal, tehát öröm az, hogy beenged minket ebbe a belső térbe, és láthatóan egy rendes, rendezett teret kapunk. Ami nekem itt eszembe jut, az, hogy lehet, hogy egy olyan időpontot is lehetne választani, amikor a napsugár talán a szőnyegre is kerülhetne. Most a formai jeleknél a szőnyeg hiába mintás, és hiába próbálja ez a minta összekötni a teret, de mégis valahogy steril ez az egész. Ebbe a sterilitásba bejátszik a napsugár a kanapénál, de az önmagában érdekes ezzel a mini kiállítással a falon, ebből kifolyólag valahogy ez a lemezjátszós helyzetet, ahonnan ez a kép készült, a másik parttal össze kellene kötni. Az egyik ötlet ez, hogy esetleg olyankor exponálni, amikor a nap odavilágít, ha ez nem megvalósítható, akkor pedig valaminek a szőnyegen történnie kellene. Néhány képet ledob oda az ember, mintha képet válogatott volna, én nem akarok itt most ötleteket adni, de az biztos, hogy ezt a fajta rendet valahogy érdemes megtörni, érdemes elindítani valami mesét, mert ez a meseiség az, ami az embert izgatja a dokumentum jellegen túl. (hegyi)
értékelés: