Én most elárulok egy nagy titkot ennél a képnél, aztán majd röhögtök rajtam, nem baj. Amikor ezt megnéztem, úgy voltam vele, hogy tök jó, hogy Béla kiment a teraszra, és csinálta ezt a fotót erről a pohárról, és milyen izgalmas az, hogy az az ember integet ott a háttérben, és attól, hogy ilyen kicsi a mélységélesség, az ilyen furcsa szellem-formának tűnik. Aztán idővel leesett, hogy nem erről szól a kép, de az első élményem ez volt, hogy valaki ott bábozik a háttérben. Bocsánat. Szóval visszatérve a képre: én nagyon kedvelem ezt a képet, de ez a kép még nincs kész. Én azt szeretném, ha Béla ezt a képet megismételné. Azt is megmondom miért: valahogy nekem ezt a terítőt (egyébként ugyanilyen terítő van a varrógépen nálunk, meg nagyanyám ilyent használt függöny gyanánt is), még el tudom fogadni, mert ez lehet valami régies utalás, ez lehet valamilyen jó alap, de a poharat azt nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene ott lennie a pohárnak, merthogy ha Béla szereti ezt a fajta párhuzam-állítást, akkor én ezt el tudom fogadni, csak valahogy ez a pohár olyan kis esett. Most azt nem akarom mondani, hogy ide valami nagy kristálypohár kell, ami súlyos, cirádákkal teli, de mindenesetre az biztos, hogy ez a kis pohárka (egyébként szerintem ilyen poharunk is van otthon, lehet, hogy Béla titokban az én nagymamám régi házában járt) nekem valahogy nem hozza azt a fajta élményt, amit a test szépsége hoz. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon pórias ehhez a környezethez képest. Ha pedig az lett volna az irány, hogy érintetlen kelyhek, tehát itt valószínűsítem, hogy valami itt arról is akar szólni, hogy ez itt valami kezdeti helyzet, már úgy értem, hogy a szüzesség, vagy az úgymond felnőttkor határán lévő nőiség megélése is párhuzamba kellene, hogy állítódjon a tárggyal, akkor meg azt mondom, hogy ennél mégkevésbé díszes poharat kellene használni. Annyit még hozzátennék, hogy azt a helyet meg kell találni, hogy a kép maga úgy készülhessen el, hogy a perspektíva játékból adódóan ezt a poharat ne érezzem úgy, hogy eldől. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert az ötlet maga zseniális, és a terítő és a háttérben húzódó női test látványa abszolút jó arányokban van jelen, abszolút jól érthető és tényleg nagyon finom. Ez a pohár valahogy a helyén sincs, sem formailag nem stimmel, tehát nekem a pohárral van bajom. Én ezzel még játszanék egy kicsit, hogy ezzel a pohárral mi történjen. Nem tudom, Béla, egyetértesz-e azzal, amiket mondok, most azért vagyok bátortalan, mert én nagyon szívesen adnék erre három csillagot, és meg is adom, de valahogy mondom ezzel a pohárral nekem bajom van. Lehet-e egy olyan alkut kötnünk, Béla, hogy én megadom neked a három csillagot, te meg csinálsz egy ismétlést? Lehet ilyet? Mert ez nagyon jó lenne, ha meg lenne rendesen csinálva. (hegyi)
értékelés: