Nagyon szeretem ezt a képet, nagyon izgalmas az a mesei világ, ez a Grimm-testvérek világából áradó romantika – bár hozzátenném, hogy a Grimm mesék azért nem annyira pozitívak az eredeti középkori feldolgozásokból – de ha mese, annak vannak szabályai. Ha a Piroska megy a kavicsokkal felszórt úton, a félelmetes erdőben, akkor Piroska a főszereplő. Ha a Piroska az anya megtalált ernyőjével megy, akkor az ernyő ugyanolyan főszereplő. Ha ők ketten a főszereplők, akkor használjuk egy picit a fényt, használjuk a kamerát, amit lejjebb is vihettünk volna egy kissé, ezt a kamerát tartó személy megtehette volna, pl. legugolva, abban a pillanatban az előtér-háttér, a kavicsos út – veszélyes erdő viszonylatai sokkal meseibb lesznek, nem takar ki az előtérben lévő növényzet, az esernyő és a kis alak viszonya még ironikusabb lesz, ugyanakkor ha egy picit más fényt megvárunk, akkor az előtér fényviszonyai nem mosódnak össze a háttériéivel, a középtérben az emberi figura kap egy új fénytani jelenséget, és az egész rögtön egy hármas tagozódásban szép, mesei, erdei képpé válik. (szőke)
értékelés: