Igen, itt a második része ennek a naplóbejegyzésnek: anya, miközben már készül a munkába, keni a kisfiának az uzsonnakenyeret, készíti neki a reggelit, és annyira siet, hogy, ha három keze lenne, akkor sem biztos, hogy időben kész lenne, és ezért azt a paprikát, amit majd beletesz a szendvicsbe, készenlétben tartja a szájában. Amit eddig elmondtam, nem humorizálás akar lenni, hanem valami olyan üzenetrész, ami pont attól izgalmas számomra, hogy ilyet az ember csinál a valós életben, de nem biztos, hogy észreveszi saját maga, hogy éppen mit csinál. Velem már többször előfordult, hogy olyan dolgot tettem be a hűtőszekrénybe, ami nem oda való, így került be például a varrósdoboz, mert el voltam gondolkodva, és nem oda figyeltem. Erre ez a kép egy jó példa. A nagy reggeli sürgés-forgásban az ember olyat csinál, amiben nincs logika. Nem is biztos, hogy ha nem egyedül lenne, akkor ezt megcsinálná, mert nyilvánvalóan rászólnak, hogy figyelj, abból a paprikából én még ettem volna, te meg a szádba rakod. A kép címe nem biztos, hogy ezt az üzenet-vonalat erősíti, mert ebben benne van az is, hogy annyira kívánom már azt a paprikát, hogy nincs türelmem megvárni, hogy kész legyek a vajas kenyér megkenésével, de nekem most ez a kép inkább arról szól, a környezettel együtt, és abban a figyelmi állapotban, ahogy a modell a kenyérkenésre koncentrál, hogy nem ez a vágy vonal erősödik nekem. Ha ezt akartam volna közölni, akkor a modellt arra kérem, hogy kommunikáljon a kamerával. Én örülök is, hogy nem ez az irány lett mérvadó ezen a képen. Ismét egy jó kompozíciót kapunk. Ha jól megfigyeljük a képet, van egy fő motívum: maga a szereplő, aki nagyjából a kép közepén helyezkedik el, és minden egyes tárgy hozzá képest nyer értelmet. Tömegelhelyezésre figyeljünk: nagyon nagy flekk és jelentős az ablak, és a beáramló fény, ez egy hangulati elem is, és érdekes, hogy ennek az egésznek az egyensúlyát mégis megadja az a doboz, ami az asztalon van. Ha magát az asztali részt nézzük, akkor ennek a doboznak megint ott egy ellenpontja: a sajttál, amin a felvágott, a sajt rajta van. A kézmozdulat, és a gesztusrendszer is egy jól ritmizáló helyzet. Én ezt abszolút jónak tartom. Tudunk szemlélődni a háttéren, a kis kancsón a sarokban a mikró tetején, a kenyérpirítón, a grillsütőn, tehát ez egy működő konyha, miközben mindig vissza-visszatérünk a fő motívumra: a kenyeret kenő nőre. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: