Erzsébet királyné emlékezete

A Zasszony Sisi mániás, így nekünk "természetes" volt, hogy az Achilleont korhű ruhában kellett megtekintenie. A kép Erzsébet királyné (állítólagos) kedvenc teraszán készült, talán pont abban a pozícióban, ahogy anno Sisi is nézte a tengert. (elcsípett kép, mert ha tudja hogy fotózom/fotózzák, akkor azonnal pózol. Az meg nem olyan művi...)

A végével kezdem. Az elcsípett pillanathoz sokkal több szerencse kell, hogy jó legyen, mintha instruálnád a modellt. Megkockáztatom, hogy 10000:1-hez az arány a sikerre. Az más kérdés, hogy a pózolás, ha nincs a fotós kontrollja alatt, magyarán ha a modell magától kezd el valamit csinálni, az zsákutca. Ugyanis a modell nem látja magát, csak képzel valamit, hogy milyen lehet. Ezért MINDIG a fotós feladata a kontroll és az instrukció. Itt most az a baj, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, csak a modell áll rossz helyen. Neki hátrébb kellett volna picit lépni, hogy takarja azt a kopasz falrészt, neked meg hozzá képest kellett volna elmozdulni jobbra annyit, hogy a test a tuják és egyebek kuszaságából szabadabb felület felé kerüljön. De értékelem, hogy Sisi-mánia van és hogy foglalkoztál azzal, hogy ebből kép legyen, a gesztus tőled mindenképp kedves. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

27
Értékelem!

Nos, az elég konkrét cél, hogy értsd és ábrázold az embert. Most nem érdekel, nem foglalkoztat. Majd talán kiderül, miért. Mert ember nélkül nincs semmi, még ember nélküli tájkép se, mert az ember örök viszonyítási pont.

26
Értékelem!

Értem. Sajnos nehezemre esik az instruálás, mert - ahogy már írtam -, nem nagyon foglalkoztat az ember, tetézve azzal, hogy valamiért onnantól, hogy megmondom mit/hogy, valahogy mindig művi/megrendezett/őszintétlen érzésem van.
No, ezen is dolgoznom kell. Köszönöm!

Új hozzászólás