Nem esélytelen az, hidd el, megy ez neked, ez is jó portré, kifejező és játékos, és ami a legjobb, hogy a szemeid minden grimasz ellenére tüzesek, élnek, ha letakarom az arcod, csak a szemet hagyva, nagyon izgalmas, sok mesét, történetet mond el a két kékség. Ha ezt a megoldást figyelem, akkor az jut eszembe, hogy ha én vagyok a fotós, biztos, hogy nem simítom ilyen jól körbe a hajad, azt is bevonom a játékba. De nagyon jó az a helyzet, ahogy mintha egy ilyen rejtett kamerát fedeznél fel a kukkolós házban, és belefintorognál, szóval remek. Most már jöhet a normális is. (hegyi)
értékelés:
végre egy normális önarckép
:)