Nagyon jó, nagyon izgalmas képet kapunk a rezonancia leckére. Azt nem tudom, hogy ez valami tükröződő felület, amin megjelennek ezek a kis cseppecskék, vagy pókháló, tehát, hogy mi az, amivel ő ezt létrehozta, de ez nem is lényeges ebből a szempontból. Olyan, mintha egy univerzumba lépnénk be, olyan, mintha egy sci-fi filmet látnánk. Tudnám itt mondani – elsősorban az idősebb korosztálynak – a Televíziós mesék felnőtteknek című sorozatot, abban lehetett ilyesmiket látni. Ott volt az, amikor sótartóból meg háztartásban fellelhető egyéb eszközökből, az akkor nagyon új bluebox technológiával létrehozták ezeket az egészen őrületes, fantasztikus filmekbe beleillő dolgokat. Tehát, nagyon-nagyon izgalmas maga az út, amin elindulunk. Itt is egy picit az a bajom, hogy a "mihez képest" nincs felvetve erre a vászonra. Ez olyan, mint egy absztrakt festmény: feketék vannak benne, fehérek és némi szürkék, és általában gömbformák, de nincs valami, amihez képest ez egy viszonyrendszerként működik. Tehát, amikor felnézünk a csillagos égre, akkor is azért egyrészt a szemünk értelmezni próbálja a látottakat, és akár a Göncöl szekérként, akár az Esthajnalcsillagként megjelenő kiugró pontokhoz köti a szemlélődést, itt most nincs meg ez az Esthajnalcsillag. Tehát nekem ez egy picit olyan, mintha egy hátteret kaptam volna, aminél majd elkészülhet egy portré, egy tárgyfotó. A háttér kitűnő, önmagában viszont ezekhez a formákhoz valamilyen kontrapontot kéne találni, akár prizmákat, akár törött üvegdarabokból létrejövő makrókat, nem akarok én ötleteket adni. A lényeg az, hogy az út nagyon jó, és ha a Zsut ez érdekli, akkor ezen az irányon el kéne kezdeni gondolkodni, hogy mit lehet ebből még kihozni. (hegyi)
értékelés: