Január elején átadták Európa kulturális fővárosa kulturális főterét. Szép lett, ugye?

Feri föladta a leckét nekem képelemzés szempontjából, mert nagyon nehéz abból a szempontból elvonatkoztatnom, hogy tulajdonképpen mit is látok, tehát nyilván volt egy figyelemfelhívás szándék ebben a képsorban és ezt el is éri. Ez egy mostani történet, Pécs Európa kulturális fővárosa. A képen látható építkezési helyzetben már át van adva a tér és érdekes az a fajta hozzáállás, ahogy egy ilyen történethez az építők hozzáállnak, de ez a figyelemfelkeltés nagyon jól működik. A kérdés mégis csak az, hogy ezt képsorként hogyan tudjuk értékelni. Abban nem teljesen vagyok biztos, ha mint képsort tekintem ezt az egészet, akkor 100%-osan átgondolt-e, hogy melyik kép után mi jön. Biztos valamilyen szinten a Feri ezt összerakta, de hogy mi a történeti helyzet ebben, vagy mi az az idő vagy tér, amit befutunk az nekem ebből nem derül ki. Olyan mintha egy mozaik darabkáit látnám. Az első képen nekem az a problémám, hogy rögtön belemegyünk a történet közepébe. Tehát, ez a figyelemfelkeltés akkor lehet, hogy még jobban működne, ha valami olyan nézőpontot és helyszínt választott volna Feri ehhez a riporthoz, ami nem vágja bele rögtön az arcunkba, hogy nincs lerakva még ez a műmárvány térkőlap. Tehát rögtön az elején én nem ezzel nyitottam volna, hanem valami olyan képet készítek, ami becsalja a nézőt, hogy "Lám, lám! Ilyennek kéne lenni…”. Biztos, hogy lehet találni olyan nézőpontokat, ahonnan ez a kép nem buktatja le rögtön a helyzetet. Ha az első kép ilyen erős kezdés, utána ehhez képest a második képen én nem látom azt az égbekiáltó problémát. Nyilván, ha ott vagyok akkor ez másképp is értelmezhető, de jelen pillanatban egy üres helyzetet látok. Talán annyi instrukciót még érdemes lett volna adni egy-két járókelőnek vagy barátnak, hogy ezeknek a kövekre álljanak fel, hogy nem csak önmagukban legyenek. Akár ez vagy valami hasonló lehetett volna a nyitókép. Aztán a következő képen látunk egy nem tudom mit, egy gyerekhomokozót vagy nem tudom minek szánták ezt a tervezők, de ez a képből se igazán serül ki. Tehát itt van valami, amire nem nagyon tudok mit mondani, ez a kép nekem valahogy kilóg a képsorból. A következő kép, ami a negyedik, eléggé határozott és beszédes és egyértelműen mutatja, hogy itt miről van szó. Csak ezeknél a helyzeteknél meg az a bajom, hogy semmi nem indokolja azt, hogy döntjük a horizontot, tehát kigyengítjük vele magát azt az üzenetet, amit ez a kép hordoz. Egy ilyen riporthelyzetnél lényegesen kevesebb játéklehetősége van a fotográfusnak, mert a saját munkájától veszi el a figyelmet. Az ötödik kép bárhol készülhetett volna, ha a képsor indokolná, akkor belefér, de attól, hogy maga ez a tér is ilyen dombszerűségen van, dől egy picit jobbra, megint azt mondom, hogy nem indokolja semmi. A következő kép izgalmas és jól mutat valamit, csak nem értem, hogy ez mi akar lenni, szökőkút vagy valami fű, fa, bogár. Néha a kevesebb több. Ez a kép bármennyire is látványos, de nem hozza azt a látványt, amit hozhatna, ha mondjuk egy kicsit tágabbra hagyja a Feri ezt a helyzetet és a meghagy valamennyit a környezetből. A hetedik képnél mondom azt, hogy én ezt tettem volna záró képnek és lejjebb vittem volna a kamera nézőpontját, hogy ez a sártenger jobban kiabáljon. A következő kép számomra nem mond semmit, kihagyható lenne a sorozatból. És van még egy állókép ezzel a két vasrúddal, ami össze van drótozva. Erre azt tudom mondani, hogy izgalmas lehetne, én nem hagytam volna meg ennyi a háttérből. A mélységélesség nem jó helyen van, de ha már ide került, akkor, ha elől vágnék belőle a mélység élesség határáig, akkor ez a fajta hiba egy kicsit kevésbé lenne beszédes. Az utolsó képnek valahova a képsoron belülre kéne kerülnie, tehát át kéne rendezni ezt a képsort és én valami felvezető képet mindenképpen tennék hozzá. Ez így nekem most 2 csillag. (hegyi)
értékelés: