Nádas Péter Saját halál c. könyve jut eszembe, ahol egy körtefát fényképezett. Nagyon örülök annak, hogy Eszter megtalálta a maga fáját. Nagyon izgalmas, hogy ez a helyzet milyen más színpadon történik: van egy főszereplőnk, és ahogy a színpad változik, mennyire más értelmet kap a térben ez a fa, mennyire más asszociációkat hoz. Kifejezetten örülök annak, hogy Eszter mert kilépni a didaktikus irányból, és az első képen ott van valaki a fa árnyékában. Nekem ez egy fontos dolog, mert az egész ettől válik szerethetővé, hogy létrejön egy ilyen dolog, és nem csak dokumentálunk valamit, hanem érzelmileg is megközelítjük. Köszönöm szépen, az évszakok lecke teljesítve. (hegyi)
értékelés: