Ez az a ház, itt élek...

Ha a leirattal és a címmel együtt veszem ezt a képet, akkor nem biztos, hogy annyira vidám ez a helyzet. Nem úgy tűnik nekem, mintha ő nagyon el lenne ragadtatva ettől az élettértől, ahol él, legalábbis a képi eszközök nem nagyon vidámak. Egyrészt itt is létrejön egy olyan perspektíva játék, ami a testen átívelő vonalakkal operál. Ez egy jó megoldás, miközben megint a tükröződés, a tükröződésben visszatükröződő háttér és előtér közös dimenzióra hozása is megjelenik. Mégis ennél a képnél, mivelhogy ez egy egészalakos megoldás, erősen jelen van az, hogy elkezd az ember azon gondolkodni, hogy oké, itt megtörténik ugyanaz az optikai játék, ami megtörtént az előző képnél, de sokkal határozottabb a szerző jelenléte, és ez egyértelműen arról szól, hogy mint egy várakozó utas egy transzfer-állomáson, várja, hogy mikor indul a repülője tovább. Nekem ez az üzenet jön erről a képről le, engem ilyen szinten tud ez megérinteni. Kompozícióban annyi, hogy én azt a vágást megcsináltam volna a kép tetején, hogy az a furcsa tető-probléma ne látszódjon, mert az elviszi a figyelmemet a képről. (hegyi)
értékelés: