"Ez a tó, ha enyim lenne
minden nap fürödnék benne."
(Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról)
Sejtésem szerint egy újabb gyerekkori élmény felidézését látjuk, és ismét a kamera nézőpontjának megválasztásáról beszélnék. Azt nem tudom, mert a képből nem derül ki, hogy mekkora ez a vízfelület, de feltételezem, hogy talán többet is kaphattunk volna a vízből. Ez úgy lett volna elérhető, ha Mariann a kislány mögé lopakodik, és úgy, hogy a modellt is láthassuk, a kamerát még lejjebb, a kislány szemmagasságához igazítva mutatjuk meg a tavat. Jelen pillanatban ugyanis, mivel a kislány kerül ábrázolásra, ahogy nézi a tavat, ahhoz az élményhez nem tudunk közel kerülni, amit a kislány átél, és amire a versidézet is utal. Kérem, ha van mód, ezt a képet is ismételd meg úgy, hogy a néző számára evidens legyen a versidézet használata. (hegyi)
Kedves Mariann, úgy látom, hogy ez a képed egyidős a pompás gekkós képeddel. Ugyanaz a modell, ugyanabban a ruhában, szandálban, fejfedőben, napszemüvegben. Bármennyire is elbűvölő a modell így, önmagában is, ez a kép mégsem ér fel a gekkóshoz. Nem tudjuk, mit csinál? Nem tudjuk, miért van? Legalább mutatná magát, hogy „tessék, én egy portré vagyok”. Persze aranyos, meg minden.