Nagyon érdekes hangulatot hoz István ezzel a képmódosítással, elvette a valós jelentését a képnek, furcsa módon olyan hatást kelt, mint az ezüst étkészletek. Az ezüstműves az, akinél hasonló tónusok tudnak létrejönni. Jó a megfigyelés, jó a helyzet, és valószínű, hogy ennek a képnek ez jót tett, hogy van egy ilyen játékosság ebben. A címadásnál nem biztos, hogy az a két ember valóban a fontos, akik azt fát őrzik, mert ugye így lehetne az egy leszakadt csillár is, de nagyon érdekes az, ami létrejött. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez tartós. Az az érdekes ezekben a machinációkban, ez az analóg korszakban is megvolt, hogy egy-egy ilyen kísérleti útra sokan rátaláltak, és lelkesek voltak, aztán valahogy eltűnt a süllyesztőben. Aki dolgozott analóggal, tudja, hogy voltak olyan papírok, amik ezüst színűek voltak, amikor előhívtad a papírt, volt, ami aranyszínű volt, vagy bronz, tehát a papír már eleve olyan színezetű volt, és ettől nagyon furcsa hatások jöttek létre, nem fekete-fehér volt, hanem fekete-ezüst, vagy fekete-arany, tehát a fehér helyett voltak ezek a pótszínek. Aztán valahogy ez elkopott, és azt hiszem, hogy nem véletlenül. Ugyanez igaz a szolarizációra, mint technikára. Volt egy idő, amikor ezt is előszeretettel kezdték használni az emberek, de aztán rájött szép lassan mindenki, hogy nagyon enyhén alkalmazva ez működhet jól (Man Ray-t tudnám idehozni példának), de azért ezt, ha túladagoljuk, akkor lehet, hogy fárasztó. Itt se vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy ez nem igaz erre a képmódosítási technikára. De amíg egyet-kettőt látunk ilyet, addig érdekes. Megvan a három csillag a leckére, de ennél egyelőre konzervatívabb megoldást kérnék erre az épített környezet leckére. Nagyon kísérleti jellegű dolgok jönnek, de először próbáljunk meg valamit abban a terjedelemben megoldani, ami azt a leckét jelenti, és ne a határait próbáljuk keresni. (hegyi)
értékelés:
Na most elolvastam a kommenteket, már látom hogy készült :)