A cseheknél vannak jobb szürrealisták, például Saudek, bár itt humort nem látok, bár lehetne, mert ha beszakad a tető... Feri, picit többet várunk tőled már, technikában is, mert itt a beavatkozás is elég durván látszik, a digitális zaj, ami a szütymörgés miatt jelentkezik, szóval ha már tető, akkor hol a macska? (szőke)
értékelés:
ha ezt a képet "fény-képként" értelmezzük, akkor nekem sok. Ha önálló "képként", akkor tetszik. Nálam - habár messze nem értek ehhez, meg nagyon nem vagyok művész, de a pillanat elcsenése a lényeg. A pillanat és a valóság "manipulálása" pedig ebbe nem fér bele. Ettől még lehet a fényképezés a művészi kifejezés egyik eszköze és akkor minden belfér. Tehát, ha úgy gondolod, hogy égből potyogó roma gyerekek jobbá teszik az összhatást a cserepekkel, akkor rajta... :)))
Feri,
én meg azt kérem, hogy inkább ha lehet, kerüljük, mert amíg a dolgok nem tiszták és a rutinok nem alakultak ki, addig többet árt, mint használ - ez mondjuk úgy, az oktatási megközelítés.
A “számítógépes manipulálást” többnyire negatívumként szokták a szememre vetni, ezért paprikázódom föl, ha szóba kerül. :) Egyébként ebben a kérdésben Zsolttal egyet értek nagyrészt, de mivel akár egy vágással is helyre lehet billenteni egy képet, én azt gondolom, bátran kezdjük el használni, a mag úgyis kinövi a bindzsózást, a pejva meg keresztül esik a rostán. :)
Köszönöm druszám, viszont kívánom!
Üdv,
Azt hiszem, megint a szavak csapdájába estünk.
A manipulálást nem mint negatív dolgot értettem, hiszen pl. a retusálást is nevezhetnénk manipulálásnak.
Csak felvetettem, hogy mi a véleményetek a képek utólagos "javításáról".
Köszönöm Pedellus hozzászólását.
A kérdésre, ha megengeditek, elmondom az én meglátásom. Akármi lehet a manipuláció eszköze, mindegy, hogy az labor vagy számítógép, ha adekvát, ha indokolt, ha erősíti a képet, az üzenetet. Az önmagáért való bindzsizésnek semmi értelme.
Ami a számítógépes manipulálást illeti speciálisan, ott én azt mondom, hogy amíg valakinek nincs kalibrált eszköze és ezzel együtt jó monitora, addig merész dolog manipulálni, mert nem tudja kézben tartani a folyamatot.
Ha az estiskola szempontjából nézem, vagyis mint oktatási helyzet, akkor a manipulálás, akármilyen, az nem a sor elején van a "tananyagban", így azt javaslom mindenkinek, hogy előbb a kép kompozíciója legyen rendben, előbb az rögzüljön és váljon rutinná, mielőtt valaki bőszen a lantok pengetésébe fog.
Ebben az esetben pedig ha van türelmetek, jön az értékelés és azzal majd elmondjuk az ide vonatkozó meglátásainkat.
Gábor! Számítógépes manipulálás? Hmm... . Maga a fénykép is csak egy részlet, tehát ha még tovább vágsz belőle ollóval vagy akár számítógéppel az csak nem baj? Ha színeket veszünk el belőle és ff kép lesz? Régen csak ff képeket tudtak készíteni, mert technikailag ott tartottak. Később labormunkával adtak pluszt a képekhez különböző megoldásokkal, dörzsölték stb. Ma egy rágcsálót lökdössük.
Feri: Boldog Névnapot! ( kicsit megkésve )
Remek fotó!!! Grat.
Köszönömök. Igen, bele nyúltam. Nem annyira mint gondolnád. Csak a felhőt tettem a képre, és kontrasztosítanom kellett a tetőt, hogy a cserepek szépen látszódjanak.
Ez a "számítógépes manipulálás" kezd az agyamra menni. Mennyivel rosszabb mint az analóg manipuláció? Azt gondolom, képet ma a világban nem lehet eladni manipuláció nélkül (gondolj csak a kertészeti, vagy a virág katalógusokra vagy bármilyen reklámkiadványra)
Ezt a manipulálásost elmondom. Már valahová írtam, de nem tudom, hova.
Az a helyzet, hogy két fő irány van a fotografálásban. Az egyik a bentről ki, a másik a kintről be - mondom én, így parasztosan. A kintről be, az a pillanat megragadása, amikor valami történik, te azt képezed le, abból gazdálkodsz, , észreveszed, komponálod, kattintod. Ez a riport alapja. Például.
Aztán van az, amit mondjuk Balla is csinál, amikor azt mondja, hogy őneki nincs ideje kivárni azt, amíg az, ami a fejében mint gondolat megszületik, a valóságban is megtörténik, és akkor ő maga hívja életre azt, amit látni akar. Mondhatjuk rendezésnek is, hívják kreatív fotónak is, mindegy mi a neve, ez nekem a bentről ki. Azt nem mondom, hogy egyik jobb, mint a másik, vagy nagyobb létjoga lenne, azt viszont igen, hogy mondjuk egy csendéletnél ritka olyat találni, amihez nem kell beavatkozni, hanem úgy jó és tökéletes, ahogy van és azt fejezi ki, amit az alkotó akar. Míg riportnál elég visszázs dolog lenne mindent előre megtervezni, mert a spontaneitást ölné meg. Vagy szocionál a hitelességet. Tehát mindkét formának van létjogosultsága, kinek mi áll közelebb az alkatához, a fogaskerekeihez, azt csinálja.