Fehérfarkas fáradt
Daninak

Egy nagyjából négyzetes formátumú képet látunk, és erre a négyzetes formátumra még a háttérben lévő csempefugák is ráerősítenek, rásegítenek. Mint önportré, a képen, mivelhogy valószínűleg tükröződő felületen készült ez az exponálás, látszik maga a kamera, ez a mágikus eszköz, ami számunkra rögzíti azt az állapotot, amit a szerző velünk közölni akar. Ugye a cím ezt egyértelműen közli, hogy fáradt. Nagyon örülök annak, hogy a Camilla előző képeinek elemzésénél folytatott diskurzus mintha elindított volna valami olyan utat, vagy útkeresést, ami pontosan talán annál az egyszerűsítésnél is érződik, hogy a címben tulajdonképpen ennyit közlünk, hogy fáradt, és nem akarunk ennél sokkal nagyobbat markolni, nem akarunk ennél sokkal nagyobb kunsztokat megmutatni, mint egy ilyen helyzetjelentést. Én arra szeretném a Camillát bátorítani, hogy igen, hogyha ezzel egyetért, akkor ezek a nagyon apró kis gesztusok, ezek a nagyon apró kis rezdülések azok, amiknél meg tudja ragadni a nézőt úgy, hogy közben saját magát is, úgymond, csúnya szóval, föltálalja elé. Merthogy nagyon jól tükröz egy létállapotot az a helyzet például, amit a sminkelésnél látunk, hogy szinte a szem az már csak jelzés értékkel van jelen, tehát annyira sötét, annyira fekete maga a szem körüli festés, és maga a tónus megválasztása is. Tehát én azt mondom, hogy ez egy háromdisznós kép, azért háromdisznós kép, merthogy az egyszerűsítés, az egyszerű szavak kimondása az nem is olyan kis feladat, mint ahogy az ember azt gondolná, hogy annyit mondjak, hogy fáradt vagyok. Úgyhogy köszönöm. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Zsolt, a másik kettőt értem, ezt mán megint nem ám.

hej! köszönöm szépen.
(próbáltam kilépni, hogy max12karaktR-ként köszönhessem meg, de valamiért nem ment. majd egy másik gépről egyszer:)

Új hozzászólás