Kedves Róbert, ez egy nagyon-nagyon szimpatikus kép, függetlenül attól, hogy nem tökéletes, de majd dolgozunk az ügyön. Én ezt most három csillagosra értékelem, és megvan a leckemegoldás, úgy, hogy amit most mondok, nem csökkenti ennek az értékét. Beköszönésnek mindenképpen jó, de a következőkre nézvést, vagy ha csinálsz erről egy ismétlést (remélem, hogy csinálsz), akkor ezeket talán érdemes megfigyelni. Mindig a legvilágosabb rész az, ami a legfontosabb egy képen a néző számára, leginkább arra fog figyelni, és azt fogja legközelebb érezni magához. Ez most az ég. Figyeld meg, hogy ha letakarod a kezeddel az eget, már sokkal inkább elkezdek figyelni az arcodra. Az arcnál is, ha megfigyeled, a homlok, az orca, a fül, a nyak egy része azok, amik sok fényt kaptak, és mindehhez képest a szemed keveset. Ha van nálad egy papírlap, egy könyv, egy újság, bármi, ami fehér, egy ilyen szórt fényben is vissza lehet veretni a fényből úgy, hogy képhatáron kívülre teszed, de ezzel a trükkel vissza lehet valamennyit csalni az arcra a fényből. A másik dolog az, hogy lehetőleg olyan megvilágítást kell keresni, ahol az arcom fényben jól szerepel. Most ez a képkivágás leszorít téged a kép bal alsó sarkába. Nem nagyon értem, hogy miért, mert közben fontos lenne az a kézfej. Ha hozzáveszem még azt, hogy az ég inkább ront ezen az egészen, mint javít, akkor fölfelé mindenképpen mehettünk volna, szerintem jobbra is egy kicsit még egy ujjnyit biztos, tehát lehetne ezzel még játszani. Vegyük úgy, hogy oké, megvan a három csillag, de ismétlés. (hegyi)
értékelés: