Munkák | Látszótér

Szűrés

Killaloe

Mindent szeretek fotózni, kivéve magamat.:-) Elég nehéz magamat fotózni (10 másodperces késleltetéssel, több próbálkozással sikerült megoldanom, hogy a kép jó helyen legyen éles). Túl akartam lenni rajta ezért a 2. leckével egyszerre ezt is megcsináltam. A cím a város neve, ahol a kép készült. Egyébként is az 1. leckénél szerintem már megoldottam ezt a leckét is.:D

A címet nem értem, majd kérnék egy magyarázatot - a kép tulajdonképpen jó, megvan a három csillag, de erre is azt mondom, hogy ismétlést fogok kérni. Megint a tónusokkal van problémám, lehet, hogy be kellene kalibrálni a rendszert, hogy biztos azt lásd, ami megtörténik, mert most nekem olyan, mintha mind a két képnél túl sötétek lennének a tónusok. Ugyanis semmi részlet nem marad a ruhán. Nem biztos, hogy ez baj, viszont érzetre olyan hihetetlen ez a tónus, nem ilyen ez a valóságban. Nem látom az indokot, hogy miért tértünk el a valóságtól. Ami a képet illeti: ebből a képből úgy érzem, hogy zárkózott ember lehetsz, legalábbis ezt mutatod most, ráadásul van egy olyan érzésem is, mintha lenne egy pici bizalmatlanság is. Ez teljesen természetes, mert új közegbe kerültél, de mintha e közeggel szemben erősebb lenne most a bizalmatlanság, mint a nyitottság, remélem hogy ez a jövőben változni fog. Ehhez az kell, hogy te is aktivizáld magad, több komment, több jelenlét a többiekkel, nyugodtan lehet hozzászólni a képekhez, és több képet is várnék tőled. Kezdjünk el dolgozni, itt vagyok, várom a képeket, ennek kérnék egy ismétlését, legfőképp azért, mert ezt a személyiséget is ki kellene még egy kicsit bontani, másrészt rendbe kellene hozni még a tónusokat. A helyszín jó, a helyzet jó, jól megtaláltad ezt a park részletet, a fa is jó, klasszikus szobroknál szokott ilyen lenni, hogy valamit támasztanak, vagy valami támaszt ad, ennek a szoboröntési technikánál volt szerepe, de akár ettől kicsit távolodhatunk is. Keresztbe tett láb, elutasítás, zsebre tett kéz, de közben támaszkodom, eldugom a kezem, tehát nem jattolok, nem parolázok, ezek kijönnek ebből a képből. (hegyi)
értékelés:

Feketén

Hogy miért ez a kép címe, ne kérdezzétek. Ez jutott eszembe, mert fekete felsőben voltam, bár a fekete farmernadrág és sportcipő nem látszik a képen. Meg persze a kép is fekete-fehér.

Kedves Róbert, ez egy nagyon-nagyon szimpatikus kép, függetlenül attól, hogy nem tökéletes, de majd dolgozunk az ügyön. Én ezt most három csillagosra értékelem, és megvan a leckemegoldás, úgy, hogy amit most mondok, nem csökkenti ennek az értékét. Beköszönésnek mindenképpen jó, de a következőkre nézvést, vagy ha csinálsz erről egy ismétlést (remélem, hogy csinálsz), akkor ezeket talán érdemes megfigyelni. Mindig a legvilágosabb rész az, ami a legfontosabb egy képen a néző számára, leginkább arra fog figyelni, és azt fogja legközelebb érezni magához. Ez most az ég. Figyeld meg, hogy ha letakarod a kezeddel az eget, már sokkal inkább elkezdek figyelni az arcodra. Az arcnál is, ha megfigyeled, a homlok, az orca, a fül, a nyak egy része azok, amik sok fényt kaptak, és mindehhez képest a szemed keveset. Ha van nálad egy papírlap, egy könyv, egy újság, bármi, ami fehér, egy ilyen szórt fényben is vissza lehet veretni a fényből úgy, hogy képhatáron kívülre teszed, de ezzel a trükkel vissza lehet valamennyit csalni az arcra a fényből. A másik dolog az, hogy lehetőleg olyan megvilágítást kell keresni, ahol az arcom fényben jól szerepel. Most ez a képkivágás leszorít téged a kép bal alsó sarkába. Nem nagyon értem, hogy miért, mert közben fontos lenne az a kézfej. Ha hozzáveszem még azt, hogy az ég inkább ront ezen az egészen, mint javít, akkor fölfelé mindenképpen mehettünk volna, szerintem jobbra is egy kicsit még egy ujjnyit biztos, tehát lehetne ezzel még játszani. Vegyük úgy, hogy oké, megvan a három csillag, de ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Nappal szemben

Töprengtem egy darabig, hogyan is készíthetnék egy portét arc nélkül. Magamról. Arra gondoltam, hogy nappal szemben próbálok majd egy sziluettet készíteni. Szeretem az ilyen képeket. A látszótér miatt vártam majdnem két hetet egy naplementére. Végül csak "eljött" a nap. S bár a széj fújt, az állvány jött ki győztesen a csatából.

Kedves Róbert, üdvözlünk a Látszótéren. Az a jó ebben a képben, hogy akarva-akaratlanul, de dolgozik a geometriai ritmussal, viszont kilágyul a dolog felül, ezért a kép fölső részéből én jócskán vágnék egy ujjnyit legalább, az fölött, ahol a nap kiégeti a képet, és így egy lényegesen feszesebb kompozíciót kapunk, jobban elkezd élni a korlát és a part által létrehozott geometriai rendszer. Egyébként jó, hogy kibillented a középpontból ezt az egészet, és az, hogy ezt az ötletet észrevetted és alkalmazod, és hogy nem egy hétköznapi naplementés sziluett mellett döntöttél. Köszönöm, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: