Fekszem a földön

Fekszem a földön

"Fekszem a földön, a bogarak csípnek
Engem ma már senki sem hív meg
A falhoz vágott üveget nézem
Innék még, ha lenne pénzem"

Bocsi már régen töltöttem fel képet, de valahogy ez az önképes dolog nem akart(akar) működni, és addig nem akartam mást felrakni amíg ez nincs meg.

Nagyon örülök annak, hogy Laci újra itt van köztünk! Volt egy kis szünet, ahogy érzem, de remélem, hogy most már folyamatosan tudunk dolgozni. Azért mondom ezt, mert ahhoz, hogy haladni tudjunk, szerintem szükség van arra, hogy rendszeresen találkozhassunk egymás munkáival, és arra reakciókat adhassunk. A képet egy picit megúszósnak érzem így a 3. leckére. Abszolút elfogadom egyébként mint gondolat, mert miért is ne lehetne egy félig fekvő kép ez a leckemegoldás. Ami nekem ebben most a figyelmet leginkább elviszi, az a cipővel összetorlaszolt avar, meg a fű-fa-bokor a cipő talpánál, mert nekem ez az egészből valahogy kilóg. Nem lenne ezzel baj, ha több ilyen lenne a képen, és jobban össze lenne kaszabolva ezzel az egész, de ebben a mennyiségben inkább zavaró. Azt gondoljuk majd végig a későbbiekben, és ezt mondanám Lacinak, hogy a testkódok mit üzennek. Mit üzen a karba tett kéz, az egymáson átvetett láb? Milyen érzetet kelt? A karba tett kéznek elutasító, zárkózó, bezárkózott, védekező pozíciója van. Azon kívül nyilvánvaló, ha nagyon hideg van, és fázunk, akkor így is próbáljuk a hőt tárolni. Ennél a képnél kicsit kettős érzésem van, mert ha nagyon fázok, akkor nem biztos, hogy rövidnadrágban leszek, de a lényeg az, hogy van üzenetértéke annak, hogy hova tettük a kezünket. Ezen is érdemes majd a későbbiekben elgondolkodni. Azt kérem Lacitól - miközben ez a lecke megvan -, hogy ne hagyjuk abba ezt az első három leckét. Fontos lenne még ezekkel dolgozni. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Persze, meg kell dolgozni azért a tízesért :-)

Laci, az nem baj, ha nem egyből dobunk 10-est, sőt. :)

Köszönöm Zsolt és a Többieknek is. Semmiféleképpen nem érzem befejezettnek ezt a leckét és még dolgozom rajta. Egyébként nem megúszós a dolog, mert agyban sokat dolgoztam rajta csak valahogy nem úgy sült el ahogy a fejemben mondjuk már megvan, ezt érzem én is, sőt talán én a legjobban. Érdekes, mert ahogyan az első két lecke jött és sikerül és úgy éreztem magasra raktam magamnak a lécet, úgy ez a 3. lecke nagyon nehezen akart/akar megszületni.

Ma esti "Képzelt riport egy kanadai kultúrfesztiválról" cimu radiomusoromhoz ezt a kepet valasztottam illusztracionak.

Azt a cipőt akár egy üveg páleszre is el lehet cserélni,de egy sörre biztos...

Nekem tetszik az ötlet, és jól átjön egy különös üzenet is, amely a lazaságól, és a zárkózottságból van gyúrva, de a megjelenítéssel nem vagyok kibékülve teljesen, merthogy ebből a látószögből és ezzel a tónussal a lábad-talpad megfejtendő, és eközben a reklámembléma eluralkodik a szitun... A másik, hogy kicsit ferdének érzem a fotót, feltehetően az erősen megjelenő vonal (palánk alja) ferdesége miatt... No meg hiányzik egy üveg sör a kezedből... :))

Érdekes kép, tetszik is. Valóban érezni benne, hogy ezt amolyan muszájleckeként fogod fel, amolyan na ittvagyokbazzegtessék stílusban.

A leiratban levő csórós-csöves életérzésnek viszont számomra ellentmond a ruházatod. Főleg az erősen világító cipőmárka-logó, a napszemüveg...

Nem lenne rossz, de a napgép agyoncsapja az egészet.
Szerintem.

Azt balga módon elfelejtettem, hogy az idézet Lukács Lászlótól(Tankcsapda)származik.

Új hozzászólás