Feminin-Én

Feminin-Én

Hello Tisztelt Megnéző! Most olyat teszek, amit nem szoktam és nem szeretek megtenni. Előre magyarázom a képet, ezt főleg azért hogy segítsem a befogadást és megelőzzem az olyan gondolatok kialakulását aminek a tartalma "öncélú magamutogatás" jelzőt és társait fogalmazná meg! - prologusból ennyit.
   Szóval, hagy éljek egy nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb ember szavaival - Müller Péter pennájából: "Ez a két Ős-szerepünk. Nő és férfi. Mindenkiben van. Anima és animus - mondja C. G. Jung. Az egyik a "megvalósult", világos, tudatos oldalunk, a másik árnyékban és nem tudatosan, de valójában mindannyian kétneműek vagyunk. Ezt ne úgy képzeld, hogy két félből vagyunk összegyúrva, hanem úgy, hogy az Egy, az isteni Önvalónk, ha megvalósul a polaritás világában, nővé és férfivé osztja szét magát. Az egyik szerepet elvállalja a világ színpadán, a másikat rejtve, főleg álmaiban játssza. Karinthy Frigyes azt írta: "Azt álmodtam, hogy két macska vagyok, és játszottam egymással." Egy nagy humorista így mondta el a teremtés lényegét. (...) Harmonikus lélek az, akiben a jin és a jang egyensúlyban van. Ha mindkét ősminőséget ismerem magamban. S bármikor élni tudok vele. Imádkozni, például, csakis női lelkülettel lehet. Akármilyen "Férfi" vagyok! Az Istennel való kapcsolatomban "nőnek" kell lennem. "Legyen meg a Te akaratod!... Nem az én akaratom - a Tiéd!" Befogadóvá kell lennem. Olyanná kell válnom, mint egy megtermékenyülésre szomjas anyaméh. A meditációban már nem így van. A meditáció kezdő lépése az önmagán uralkodni tudó, erélyes "férfi" akaratával indul. Majd jön a hagyom, hogy "történjen velem, aminek történnie kell" női jin fázisa. És végül eljutunk odáig, hogy sem férfiak, sem nők nem vagyunk már. Ha valaki túlemelkedik a polaritás világán, nincs már "neme". A kettőség az Egybe visszatér. A felébredt ember mindkét nem ura. Bal szeme női szem, jobb szeme férfiszem, de ő maga a homloka közepén lévő Örök Ember egyetlen szemével lát. És önmagára már nem mint férfire vagy nőre gondol. De hogy egy hétköznapi helyzetről beszéljünk: jó párkapcsolatban élni, de még jól szeretkezni is csak olyan férfival lehet, akiben él a női oldal is. Aki gyengéd. Érzékeny. Megérző. Megsejtő. Megértő. Elfogadó." (korrektség kedvéért - az eredeti szöveg megtalálható a life.hu oldalán)
   Tehát, a harmóniámat keresném ebben a képben... Ha elolvastad, köszönöm, szerintem megérte! Remélem nem voltam túl terjengős! Nem akartam lelőni az összes poént, így más tartalma is van, lehet. Úgyhogy kedves 'befogadó', ha már eljutottál idáig az olvasásban szánj rá még pár percet mert kíváncsi vagyok a véleményedre!

Örülök neki, hogy Dávid ilyen hosszú leiratot ad, mert segít megérteni azt, hogy miképp működik az asszociációs hálója, még akkor is, ha szerintem az, amit a leiratban közöl, jóval kevéssé lényeges megközelítés, inkább önvédelem. Mert hát érthető a bizonytalanság akkor, ha azt vesszük, hogy mit szól a világ ahhoz, főleg Magyarországon, ha egy férfi felvállalja a női attitűdöt is, és azt az irányt, ami benne, mint kreatív alkotóerő a nőiségben jelenik meg, és a női attitűdöt abban a formában jeleníti meg, amit most látunk - férfi ugrál női ruhában. Persze a kérdés nem ilyen egyszerű, hiszen az utalás nem csak a kíváncsiságról szól, sőt, legkevésbé arról, hogy milyen lehet női ruhába bújni, jelmezt cserélni (azért ez is benne van), hiszen akármennyire is kétséges táncszakmailag, de mégiscsak egy balett utalást kapunk, a tüllszoknya, az ugrás, sőt, a rózsaszín zokni is, hiszen a táncosok gyakorlás idején szoktak ilyen melegítő zoknikat hordani. Eddig a tárgyias elemzés. A kép hangulata engem egyrészt Jan Saudek világára emlékeztet - ezekez a neveket mellesleg nem azért szoktam említeni az elemzésekben, hogy villogjak vele, mennyi nevet tudok megjegyezni, hanem hogy ti is utánanézzetek adott művész munkáinak - hiszen Saudek az, aki tökélyre vitte a lepusztult gyárak és belső terek magányában készített aktokat, azt az ellentétet, ami a buja, vérbő testábrázolás és a szikár, pusztuló környezet között feszül. Jónak tartom azt is, hogy mindezt nem csak a környezetábrázolásban építi fel Dávid, de egy régebbi lemezes gép hátlapjának fotózása által a beállítóvonalak is belekomponálódnak a képbe. Itt jegyzem meg, hogy ha már ott vannak azok a fránya segédvonalak, akkor nem ártott volna a beállítást úgy megoldani, hogy ne essen hanyatt a gép, és ettől ne forduljon ki a perspektíva, ez engem zavar, mert nem érzem indokát. Természetesen a performansz sok erőt és energiát elvisz, nem lehet könnyű a fényképezésre és az ugrálásra is koncentrálni, de hát ezért szép az önportré műfaja, hogy az ember ki tud gyakorolni helyzeteket, így amikor már modellel dolgozik, tudja, hol a tűréshatár. Visszatérve a képre, azért mondtam, hogy a leirat elfogadható, mint magyarázat, de nekem a képhez nem ad hozzá, mert nekem itt sokkal inkább szó van arról, ahogy az ember minden akadályt leküzdve a saját világába és a környezet kalickájába zárva is kitörni vágyik, csak azért is megmutatja, Nyizsinszkij ugrik, legyőzi a gravitációt és az orosz belvilágot is - szóval nekem ez a kép a szabadságról szól és a kitartásról, mindenek felett és bármilyen áron. Várom a folytatást, ne add alább. Félve mondom, hogy egy korrekt beállítású ismétlést lehet, hogy megérne a kép... (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Kedves tőled Gabriella! Köszi szépen!
Egy ideje nem voltam, de meg fogom hallgatni!
(IGen, ez egy ilyen gonosz alattomos piszkálódó kép.. :)
minden jót!
d

Kedves Dávid!
Úgy tűnik megint citálva lesz e kép, újra békerül a rádióba.(Lehet egy fotó annyira piszok , hogy nem hagyja békén a gyanútlan szemlélőt,hogy állandóan piszkál?)
Hajlamos vagyok azt hinni, nem is hagyta volna, hogy másik képet válasszak április 25-i adásomhoz.:)
Köszönöm.

Én köszi Gergely! :) Örültem!

Keddi "Aránylövés"-emhez e művet választottam illusztráció gyanánt.
Köszi, köszi.

Erről a képről is beszélgettünk Sebivel a Garázsmenet című műsorban kedd este.

Köszönöm István a megtisztelő figyelmet, és érdekes gondolat sort amit az első hozzászólásod alkalmával tettél közzé! Örültem neki!
A többit is szívesen olvastam, igaz én is új vagyok és nem tudom mennyire illik bele a légkörbe, ezért nem is reagálnék rá, de szívesen egy kellemes asztal mellett. Szóval maradnék semleges ha lehet, és inkább csak a kérdést tettem volna fel, amit talán sikerült. SZvsz sokkal érdemesebb ilyenekről 'elmélkedni' vagy gondolatot megosztani, mint épp milyen magas szintű értelem ontotta lényegét, testnedvét a bulvár életben... Azt hiszem volt értelme fel tennem a képet..
Szóval köszi mégegszer!

Zsolt, ezzel teljesen egyetértek, nagyon vékony a jég, sokaknak sztereotipiák, előre definiált szövegek jutnak az eszébe egyes szavak hallatán. Magam részéről az idézet alapján hivatkoztam vissza következetesen a megnevezéssel. De értve aggodalmadat is, elhagyom a téma további boncolgatását. Elnézést! :)

Én Istent kihagynám. Ugyanis kiben-kiben másképp él az istenkép, ha él, vagy buddha, vagy a szent kapcsolótábla, úgyhogy az vékony jég, ha Istent kell segítségül hívnunk, akár képelemzéshez, akár bármi magyarázatához. Persze a téma szabad, csak abban a tekintetben rizikós, ahogy a napi politika is, mindenkinek erős véleménye van, a másik meghallgatása és/vagy az eszme-csere a szó legnemesebb értelmében a vallás-hit és a politika-(hit) témakörében még nem nagyon stabil és erős.

Bocsánat, egy fontos dolgot elfelejtettem, mégpedig a leírással kapcslatban.
Én nem teljesen értek egyet Müller Péterrel. Szerintem az Egy Istenség a "megvalósult világban" sem osztja szét magát. Nem oszlik nőre és férfira. És nem szerepünk a női énünk és a férfi énünk.
Egy nőben vagy egy férfiban ugyanúgy megtalálható az isteni teljesség. Nőként és férfiként is megtalálható Isten magunkban. Nem is szabad elvben sem megosztani, hiszen ez a vízió polarizálja az emberiséget nem csak nemekre, de fajokra, alfajokra satöbbi. Helyzete válogatta hitványabbra és jobbra... A neves író sem tud már kikerülni ebből a csapdából az idézetben sem, hiszen férfi és női jogokat és képességeket predesztinál. A sok filozófiai tanulmány ellenére is középkori nézetnek tartom a befogadás feminim jellegét. Szerintem a befogadás isteni jelleg. A befogadás női jellemzése emberi jelleg... Abból a fizikai szemléletből fakad, hogy a nőkbe a közösülés során behatol a férfi. Ez "fejlődött" odáig, hogy minden elfogadás nőies dolog. Meg hogy a fiúk nem sírnak... De ez alapján a kilökődést, az eltaszítást is nevezhetnénk nőies vonásnak, hiszen a nő szül, "világra löki" magzatát... Nem tudom, sikerül-e átadnom gondolatom lényegét. Szerintem a női befogadási cimke csak egy romantikus rendszertan, férfisoviniszta alaptétel, semmi több.

Továbbá az osztódó, széteső istenkép amúgy is korkövetelmény. A női és férfi szerepkörök összemosása, más oldalról hisztérikus szétválasztása is korkövetelmény. De szerintem nem természetes. Nemi identitásunk zavara is élő probléma, társadalompszichológiai probléma, jellemzően (súlyában) urbánus probléma. És nincs jól kezelve semelyik szélsőséget tekintve sem szerintem.
Például a régi, a biblia előtti kultúrákban a hermafroditák voltak "kézzelfoghatók" a témát tekintve. Nem volt hisztéria, isteni csodának tartották, a magyar kultúrában csírának hívták az ilyen embereket, és rendszerint gyógyító és rovó táltossá lettek. Manapság lelki eredetűnek tekinthető a kérdés, amelyért és amely ellen folyó küzdelem társadalmilag megosztó. (Amúgy nem tudok receptet, én csak szemrevételezem a dolgokat.)

Nagyon eltértem, és nagyon hosszú lettem, bocsánat! No és szűk a hely itt, és talán nem is itt kellene erről értekeznem. Nem tudom, szokás-e...

UI: a dolog nem véresen komoly, természetesen tiszteletben tartom Müller Péter véleményét és a többiekét is. Csak ha én gondolkodom a dologról, akkor ide jutok, erre jutok... :)

Kedves Dávid!
Ahogy ismerkedtem az oldallal minap, e fotód is egy olyan sugallat volt számomra, amelyhez mindenképpen szerettem volna szólni. Nálam elérte célját, hiszen gondolatokat és érzéseket ébresztett. Nem is annyira a képi világ, mert az ismerősnek tetszik nekem. Számomra jól érthető a romló környezeti anyag, és az örök emberi anyag - a lélek kapcsolata. Jól érthető az egyrészt humoros, másrészt véresen komoly alakválasztásod is.
De van valami nagyon frivol ebben a duplaspirálos fotóban. A rosszéletűek tisztaságáért, és a tisztalelkűek pellengérre állításáért is súgdos nekem. Bizonyára ez értelmezési kérdés, és egyéni, az alkotónak, vagy a többi befogadónak ehhez már csak kevés köze van. Elgondlkodva a látottakon, e kettősséget nekem a célkereszt-szerű kereső adja.
Képzőművészeti szempontból nem tudom, hogy mennyire van helyén a dolog, mennyire van egyensúlyban, milyenek az arányok a ritmikák szakmai szemmel, de azt látom, hogy a keresőnek így értelme van - ez egy plusz réteg, egy plusz üzenet.
A megvalósítás érezhetően sok energiába került, és az pedig az elszántságot és elkötelezettséget mutatja nekem.
Üdv. István

Hajrá, várjuk a képet, akár szorgalmiba, akár leckébe. Az, hogy a neveket miért mondom, nem csak neked szól, hanem a többieknek is, hogy tessenek utánanézni - a csendéletnél pl. kifejezetten javaslom, hogy akár 19. századi festők képeit lehet másolni, nem ciki, nem hiba, hiszen a tapasztalás az első. aztán majd jön a saját út is. Értem az állvány problémát, gondoltam, hogy ez lehet a magyarázat, csak hát na, mit tegyek, dől hanyatt... esetleg egy kis korrekcióval helyrehozható utólag, nem bűn az, laborban is volt, hogy ferde síkra volt téve a papír...

Köszönöm az értékelést Zsolt! Kifejezetten örültem!!
A Saudek linkért külön köszi! (Természetesen megnézek minden ilyen nevet, linket amit nem ismerek, feletébb izgalmasak!) Nem tudom mennyire ciki de nem ismertem, és jó is, de még rosszabb az hogy pont hasonlókban gondolkodtam mint amiket láttam nála a belenézegetéskor, sőt már volt gyengébb próbáim is régebbről. :s :)
Ez kb olyan mint amikor Balla Demeter bácsi megcsinálta az egyik kedvenc képem (szeretem volna hasonlót én is de felvilágosítottak) az Ádám&Éva (nem biztos hogy jól emlékszem a címre...)

Perspektívában is igazad van, annyit mentegetőznék hogy két állvány kellett, egy a diginek egy a tlr-nek és a második állványom kicsi gagyi így adva volt a dolog.
Viszont van másik felvétel is amit vállaltam már, nem önportré céllal, esetleg fel tehetem ide önszorgalmiba, vagy küldhetem el privát?

Örültem! Vidámat!

Egyik ismerősöm van így az utalásokkal..,szerinte a kép el veszti általuk az expresszív jellegét ami elmozdít a verbalitásba, ez közhelyekhez vezethet.. persze van amikor a közhely karikatúrája a cél, de ez is más eset.

Nyilvánvaló hogy a szöveg egy védekezés mechanizmus, ami segíti a megértést, vagy pont nem - ezért nem is szeretek semmit írni. Viszont nem ismerlek titeket gondoltam húzok egy biztonságit. Az idézetről is szólhat a kép, de eredetileg kicsit más volt a jelentése.. Na de a későbbiekben hagyom a tautológiát! (Osztom a nézeted)

Kedves László köszi az értékes gondolatokat!
A Pilinszky soroknak külön örültem (pont néhány hete vettem elő egy kis újra olvasatra)!

üdv
d

László, nagyon jól megfogalmaztad, én is ilyesmit szerettem volna írni.

Ha csak a képet szemlélem, az az érzés fog el, mintha egy távoli elvarázsolt szobába valamilyen titkos módon beleselkednék, ahol lenyűgöző groteszk dolgok történnek. A lepunnyadt környezet, régimódi ócska ablakok, defináfhatatlan tisztaságú padlózat illata szinte megcsapja az embert, míg az erősen kontrasztos barokk színek - túlcirádázás nélkül - egy háromdimenziós illuziót keltenek a szemlélőben. A táncos esetlen ugrása egy tiltott vágy irányába lenyűgöz, a tüllszoknyáról nekem Rilke jut eszembe, akit szülei hatéves koráig lányként neveltek. A kép így vágás nélkül tökéletes, különben elveszítené szinpadias hatását...

Ha viszont a szöveget olvasom alatta, megszakad a varázs. Én olyan médium vagyok, akire nem hat a hipnózis, vagy megtalálom magam a kulcsot, vagy valamelyikükben hiba van. Sőt, bennem alapállásból ellenszenvet keltenek a kicsavart szivacs-elméletek és labilis retorikán nyugvó argumentek. Persze ez csak az én véleményem - de vállalom...

..

(ui. ez jutott még az eszembe:

"Hogy homorítva
kiegyenesedjem a levegőégben,
s lekoppanjak a deszkává alakított
anyaföldre."
/Pilinszky/)

..

Köszi szépen Gabriella!

Már kezdtem előkészíteni az ellenőrzőm az igazgatói megrováshoz, dilettancia okán...
Most hsz-od nyomán el teszem de kéznél tartom. ;)
örültem!

Ez jó! Galambszaros rózsaszín zokni.Jó!Tetszik nekem a fiú.Kiváló képek jönnek majd,érzem. Hajrá Dávid!

Igen, pótolnom kell még a hiányosságaim.

Úgy kezdtem este is, gondoltam így illik kicsit utána nézni a 'forrásnak'.. Mivel sokat kellett és kell szkennelem plusz nálam ez macerás és körülményes így csak a képekre hagyatkoztam mint megismerés eredője, főleg a bemutatkozás célú képekre szorítkoztam..
Az első önportré sokat kifejez, és az elején zömében 'pusztításra' használható eszközökkel szereti szerepelteti magát, ez egy újabb jel... Ezekért írtam azt amit (bár ha nyers voltam az a tesztoszteron miatt volt (tegnap kicsit sportoltunk). Amiért vissza fogtam magam, az volt hogy láttam érdekes és jó dolgokat is.

Najó asszem ennyi elég már az offból.

(majd hallgatgatok..)

Nézd meg István munkáit - van egy keresgője is, amikor a régi jele (korona) után sírdogál, hogy miért lett kapa. :) Aztán javaslom meghallgatni az adásait is a rádióban, vagy legalább néhányat. Ő a mi őspunk tagunk.

Kösz Zsolt a használati utasítást!
Így már más..
(Igaz, nem kell ismernem mindenkit itt egy hét alatt, így is épp eleget tájékozodtam, kommentekben, rádióban, stb.)

Mivel már nem tudom szerkeszteni a hsz-reakciót, így csak ennyi: Kösz István!
(Kis technikai kozmetikázás - én ezekben az esetekben (ma'rha előfordul) nagy betűvel írom a J-t, ezzel jobban el lehet kerülni a félreértést..)

üdv
d

Szeretném felhívni a figyelmet arra a csekélynek tűnő, de a szavak számát illetően 50%-ban jelen lévő humorra, amit a "hüje" pontos j-je jelez finoman, de mégis rezonálva arra, ami a képen ott van - azaz tessen helyesen érteni, még ha két szó is, hiszen a pontos j-s hüje az nem nyelvtani elírás, hanem annak kifejezése, hogy a néző a szerzővel egyetértve annak provokatív megnyilvánulását mintegy kalapolva üdvözölte.

jah nem gond :)

Istvánt nem ismerem (majd nézem a kékfényt), de üzenem (ha valaki felolvasná neki - kösz), ilyen 'tehetséggel' még köztársasági elnökké is felcseperedhet. Én biztatom, hogy találja meg hozzá a megfelelő ánuszt. ;)

A gyengébbek kedvéért: Pista így bókol :) Csak semmi pánik!

István, kire, vagy mire gondoltál?

Helló Dávid, látom benned is van felfelé törekvés. Ez egy groteszk kép, vagy csak én gondolom annak?

Kedves Tamás!
Örülök a megtisztelő véleményednek és hogy hosszabban kifejtetted!

Érdemben igazából egyetértek meg nem is..
Jól látod! komikum, ez kétségtelen eleme.. márt csak azért is mert nem vagyok balett táncos soha nem leszek és nem is szeretnék (más okból ugrottam fel). Remélem nem vetted a szebbik-nem karikatúrájának, mert ez még csak meg se fordult a fejemben, révén hogy nagy tisztelőjük és rajongójuk vagyok! :)
Szóval ezen a gondolati ív mentén, akár a gépemet és agyamat is eláshatnám.. :)

Szerintem, a cél és eszköz nem ugyan az, így most az 'utalások' inkább (igaz nem biztos hogy teljes mértékig átgondolt) kellék az eszközhöz ami a komikum, a 'humora' a képnek. Úgy vélem hogy a nehéz dolgokat humorral tudjuk közelebb hozni, elfogadni stb..
Természetesen elfogadom, sőt igazat is adok, hogy sok már így együtt. Nem magyarázkodásként csak megemlítem hogy két oka volt, egyik hogy 'kiszínezzem' a képet, tehát vígyek bele életet (ha a piros nyaklánc elsikkadna), és ezzel utalva nőiségre (mármint e színnel ami inkább köthető oda, mint a férfiakhoz..), a másik fő és prózai ok, hogy tele volt minden madár és patkány,egér ürülékkel.. (így is elég kemény volt rohangálni az önkioldáshoz aztán vissza.)
Ugrás kell, célja van, de nem stabil, igaz.

Köszönöm hogy megnézted, írtál, szívesen veszem a későbbiekben is!

Köszi Ágnes, a linket is! Nem ismertem eddig.. de nagyon érdekesek mível! :) Mondjuk több értelme is van mint az én egy véleményes expomnak.
Örültem hogy megnézted, írtál!

Ahogy Zsolt is megfogalmazta, ezt látni a keresőben (azaz a lupe nélkül), beállítást segítők, ez egy TLR masina, akit Dzsesszikának hívnak! :)
Erre vonatkozólag nem gondoltam a teljességre, más funkciója van a képen, de figyelemre méltó felvetés!

minden jót!

Idáig azon gondolkoztam, hogy mi van itt a kép körül. Most, hogy Zsolt ezt megoldotta, beszéljünk a képről. Szerintem tökéletes a kompozíció, gyönyörűek a fények és a színek.
Csakhogy, ennek a képnek legfontosabb eleme a tartalma. Jó ötlet ez az elidegenítő megoldás, lefényképezek egy képet, de azt is én csináltam.
Bajom, a női princípium vizualizálásával van. Először is, egy balettes ugrást vagy meg tudsz csinálni profi módon, vagy nem. És ha nem, akkor kissé komikussá válik. Másodszor, a rózsaszín zokni, és a tüllszoknyára való utalás nekem sok, végkép elviszi a képet a komikum irányába. Pedig a leírtakból nyilvánvaló, hogy ez nem volt cél.
Hogy a kép nem válik mégsem egyértelműen szarkasztikussá, az a nagyszerű vizuális kivitelezésnek köszönhető.
És persze, ennél rosszabb kép sose legyen a Látszótéren!

Szerintem ez egy lemezes gép, annak a mattüvegén van a kép és azt fotózta le Dávid, így került rá a hátlapon lévő beállítást segítő csík és kör, de majd mondja, ha tévedek.

Kedves Dávid!
Megnéztem, elolvastam, reagálok.
Megláttam a képet, és rögtön a jin-jang dolog jutott eszembe, még mielőtt elolvastam bármit is a kép alatt. Miután elolvastam, megnéztem még egyszer a képet, és eszembe jutott az a fiatal nő, aki ilyen lerobbant gyárépületekben, elhagyatott helyeken fotózza magát meztelenül. Miru Kimnek hívják, itt láthatod: http://href.hu/x/h1za
Nekem nagyon tetszik az ötlet és a megvalósítás is, egyedül a kört meg a négyzetet nem értem, ami körülveszi az alakodat. Ha az is a teljességet akarja szimbolizálni, akkor szerintem simán lehagyható, de lehet, hogy egészen mást jelent, az is lehet, hogy csak a képszerkesztő maradványa.
Szóval korrekt, komoly, átgondolt munka, látszik, hogy előre eltervezett minden a képen, az öltözet megválasztásától egészen a környezetig.
Száz csillag.

Új hozzászólás