A Fény ígérete

Nagyon örülök, hogy Camilla folyamatosan küzd és dolgozik a feladatokkal, nagyon örülök, hogy nem adja fel, és sokat foglalkozik ezekkel. Ennél a képnél is nagyon szép a gesztus, a táncos gesztus, amit a modellen keresztül látunk. Ennél a képnél viszonylag érthető és elfogadható a technikai manipuláció, de azok a képei igazán erősek, ahol mer néha a valósággal foglalkozni, és ezek azt is bizonyítják, hogy nem kell mindig egy ilyen szégyenlős védekezés miatt állandóan ezt a kiégetést használni. Ezek a hatások éppen azért jelentkeznek, hogy minden egy picit legyen elrajzolt, és akkor a részletekből semmi se fog kiderülni. Megvan a három disznó, de azt kérném, hogy ha elfogadja a Camilla azokat, amiket mondtam, akkor legyen szíves az akt dologgal is foglalkozni, és kérem, hogy ezeket a kezdetektől jelen lévő szolarizált, roncsolt ügyeket, ezeket ha lehet, akkor felejtsük már el, mert ez által nem jönnek át azok a nagyon érzékeny, nagyon finom dolgok, amik neki köszönhetőek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

zsír. kéne nekem az a bal lábfej

Őszinteséget, nyitottságot sugároz, és nagyon vonzza a szemet a kép. Szemet gyönyörködtető, mert megmutatja a gyönyörű kontúrokat, íveket, és érzékelteti a térbeli formát is. Ugyanakkor még sincs olyan érzésem, hogy szemérmetlenül kitárulkozó lenne, sőt. Egyértelműen leszögezi a határokat, és így az önfelvállalás mellett egyfajta elérhetetlenséget fejez ki.

Ákos, a puding próbája az evés, szóval, lehet, hogy az osztály hölgy tagjai örülnének egy hasonló képnek, rólad :) (és egyből mehetnétek Láncreakcióba is :)

Na e kép kapcsán, mintegy illusztráltan említeném meg, hogy én pl. mekkora hátrányban lennék Camillához képest, ebben a házi feladatban. Persze bele lehet kötni a képbe, meg kell is, de valahogy semmi kedvem hozzá. Valahogy rettegek még a gondolattól, is hogy esetleg bármilyen csekély mértékben is elvegyem Cammilla kedvét az aktkészítéstől.

Új hozzászólás