Köszönöm mindenkinek a hozzászólást és Zsoltnak az elemzést! Sajnos nagyon macerás ezt a színpadot felépíteni. És akkor még ott van a háttérkép megfelelő beállítása. Szóval, ha lesz elég energiám, még folytatom. Zsolt, egyetértek a vágással és a folytatásra adott ötleteddel.

Az átlátszó és tükröződő felületek minden felszínes ridegségük ellenére számomra hordoznak egy nagyon emberi ambivalenciát is. Tudom, ez az én megfeleltetésem. Pont ezen humánusabb közelítés miatt az első fotó formai játékai közelebb állnak hozzám itt. Persze a második tisztább(?) megközelítése más szempontok miatt tetszik - az talán a műszaki énem rendezettség-igénye. De végső soron nem akarom összehasonlítani a két fotót, csak abban vagyok biztos, hogy egymás viszonyában fogalmazódtak ezek meg bennem. Nagyon tetszenek a fotók!

Na mégis megvan. Megnyugodtam. Nekem is a második a kedvencem.

Hát, megeszem a sapikámat, ha értem.
1. fenn volt, láttátok. Helyén. Ahogy kell.
2. átíródott a bejegyzés, és abban a kép címe egy tök másik folderre - hmm, nem én voltam.
3. törlődött a kép a szerverről. Nem én töröltem.

Akkor most?

Visszatettem, meg minden, de nem értem.

Összetört

A másik kép hova tűnt?

Nálam a második kép jön be igazán. Az első már túl sokféle, túl összetett struktúrát ad, a másik a maga redukáltabb világával varázslatos, érthetőbb, befogadhatóbb mennyiségű infót ad a szemnek. (aztán lehet csak este van és fáradok) Az elsőn nem csak a sok direkt forma hat, hanem előjönnek felületek is, az az érdes recésüveges rész már zavaró picit.

Ahogy a barnás tónusok beleúsznak a második képbe, egészen zseniális!

Én is mindig bajban vagyok, hogy melyik nézőpont a jobb a csendéletnek. Hozzám talán a második áll közelebb, de az első is frankó lett.
Szerintem.