Igazából péntek reggel készült a kép, délelőtt nincs lehetőségem fotózni. Munkába menet rendszerint egy kis parkon keresztül szoktam átvágni, és ma megállított a fény. Csend volt és nyugalom, kár hogy a rigófüttyöt nem tudtam lefényképezni.

Kedves Mariann, jól érthető, mi fogott meg abban, amit láttál a valóságban, de a kép az kegyetlen dolog, mert a kétdimenziós és rögzített pillanatos ábrázolás okán sok minden úgymond kinn marad, vagyis az alkotó látta, ott volt, a nézőnek pedig el kell tudni hinnie, amit lát. Ehhez az kell, hogy mondjuk egy ilyen helyzetben a laborálással rásegíts a történetre, mert ha ezt a képet keményebbre nagyítod, akkor a fénysávok erősödnek, a többi, nem olyan nagyon fontos dolog pedig enyhül. Mint tanulmány, kitűnő munka, mert a megfigyelés, és annak későbbi felidézése, "megrendezése" szempontjából a legfontosabb, hogy ezeket a pillanatokat jól rögzítsük fejben. Azt mondanám, hogy ismétlés, ami persze nem biztos, hogy egyből sikerül, de jóllehet az ősz, a ködös idő talán kezedre játszik a közeljövőben újra. (hegyi)