Feri

Feri

Halgattam azt a drámaira sikerült rádióműsort, amelyben Dóczy Feri beszél betegségéről, és gyógyulásáról. Néhány nappal később megláttam ezt a képet a szakkör képei között. Nem volt nehéz összekapcsolni a történést, a riport készítésekor fényképezted le. A felületes szemlélőnek talán fel sem tűnik, de van a druszám arcán egy enyhe kaján mosoly egy nagyon finom gesztus. Az én fantáziám tulajdonképpen ez a mosoly mozgatta meg. Feri kigyógyult abból a súlyos betegségéből, de ahogy látom a mosolyán, nem csak biológiailag, hanem pszihológiailag is sikerült túltennie magát rajta. Gratulálok Zsolt, sikerült "kikapnod Churchill szájából a szivart". Amiért viszont neheztelek rád kicsit, az a háttér. Igen van olyan szituáció amikor nem választhatjuk meg a hátteret, így aztán vagy nem fotózunk, vagy próbálunk utólag módosítani a képen. Jelen esetben Te is érezted (szerintem helyesen), hogy az arcnak a kép központi helyén, középen kell elhelyezkedni, hogy az összes figyelmünk Feri arcára kerüljön, ám az a mosoly enyhén rejtve maradt. Neked pedig megvan minden tudásod, lehetőséged ahhoz, hogy sötétebbre vedd a hátteret, hogy kiemeld a riportalanyod arcát, hogy beszédesebb legyen. Két krumplivirágot javaslok. (Mácsai Ferenc)
értékelés:

Hozzászólások

Oké, elfogadom amit írsz, de sajnos én nem látom az ajtót. Enyhén zavaró fehér és fekete foltokat látok a háttérben. Ha az volt a szándékod amit írsz, talán szerencsésebb lett volna nagyobb mélységélességet használni, hogy az ajtó legalább asszociáció szintjén működjön, és egy kicsivel többet is mutathattál volna a háttérből. De ismét hangsújozom én ezt a képet nagyon jónak tartom, annak ellenére is, hogy szerintem nincs megoldva a háttér.

Köszönöm Feri az elemzést, Dóczy Feri valóban változott, nem csak beszédesebb, de gesztusaiban is nyitottabb lett. Ami a helyzetet illeti: a döntés tudatos volt, hogy a helyszín adottságait (sok könyv, zaklatott háttér, bútorok és fények) ismerve helyeztem el őt a térben a lámpa fényével kiemelve úgy, hogy az ajtó ott legyen, mintegy utalásként az útra és arra, hogy egy új ajtót nyitott ki. Hát, itt ez ennyire megoldható.

Örülök, hogy ilyen remek portrét is csatoltál a műsor mellé, vagy apropóján...

Oszinte, egyszeruen oszinte. Ez jut eszembe a keprol, a tekintetrol.

Új hozzászólás