Köszönöm az értékelést!
Megrajzoltam a világos/sötét pontokat, értem is mire gondolsz! Inkább a fenti világosítás a szerintem is jobb megoldás, mert a lenti sötétítéssel már tényleg a semmiben egy fej..
Az az érdekes, hogy a kép megad minden választ, ezt nektek kell majd megtanulni olvasni. A tónusok! Megint azt mondom, hogy pofon egyszerű a kérdés, hol vannak a legvilágosabb pontok? Tessék berajzolni erre a képre. Húzd körbe egy filccel a két fület, a orcánál, a pofacsontnál a két flekket, húzd be a nyakat, ezek azok, amik a legvilágosabb pontokat képviselik. Na, most akkor megkérdezem, hogy hova esnek ezek a pontok, tömegelhelyezésben ezek mennyire kiegyensúlyozottak. Nem azok, mert ha egy másik filccel elkezdenéd a sötét foltokat bejelölni, azok csak a felső régióban vannak, és ettől az egész lecsúszott. Én elfogadom, hogy ez az egész gondolatiságában ide kellene, hogy komponálódjon, de a világítás ennek ellene dolgozik. Ezért nincs kész a kép. Mi a megoldás? Az, hogy csinálsz valamit a hajjal, világítsál oda egy kicsi surlófényt, és máris felhúzza az egésznek a grafikáját, és onnantól kezdve, mivel oda is elkezdenek majd kerülni pontok, csökkenti a súlyát a mérleg serpenyőjében a sötét tónusoknak, és növeli a súlyát a világosabb tónusoknak, és máris elkezd a mérleg mutatója középre visszaállni. Egy másik irány lehet az, hogy lesötétíted a mellkas részt, és az lesz megint egy ilyen sejtelmes valami, és abból kezdesz el dolgozni. Igen ám, csak hogy ha lesötétíted a mellkas részt, akkor elveszíted annak az egésznek a terét, tehát, akkor tulajdonképpen majd lógni fog a semmiben egy fej, ami kevésbé érdekes. Úgyhogy világítási problémáim vannak. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az értékelést!
Megrajzoltam a világos/sötét pontokat, értem is mire gondolsz! Inkább a fenti világosítás a szerintem is jobb megoldás, mert a lenti sötétítéssel már tényleg a semmiben egy fej..
Igen a felsőtestem előre dől, mintegy fenyegetőleg a másik fél felé, a szemem egy vonalban az objektívvel.
Na várj, de a fejed előre van billentve nem? Akkor innen érzem a perspektívát. A vállaid már elkentek annyira hogy nem látni a szemmagasságban levést szerintem.
A bánatosság érzete talán a lefelé görbülő száj feletti felső-ajak miatt lehet szerintem.
Huh, nos a kép úgy készült, hogy ülve, a gép a fejemmel egy magasságban volt, előre dőltem, kezeim a térdeimen, így próbáltam egyenlő félként tekinteni rá. A fény lentről világított meg engem a gép alól, kb 45-55°-s szögben. Ettől persze lehet úgy érzékelni mintha fentről nézne le a gép.
Én inkább fordítva közelítem a témát, én is lehetek démon? Vagy a démon bennem?... Erre próbáltam még egy árnyékkal rájátszani, ami mögöttem van az tulajdonképpen a derekam és kezeim árnyéka, kb. úgy, mintha mögöttem még állna valaki (vagyis saját magam..).
A bánatos, ijedt, megszeppent arc őő fene tudja, nem látom magam ilyen szituációkban, így nem nagyon tudom milyen arcot vágok ez esetekben. :)
Érdekes, mert a cím az inkább "fenyegetne", de nekem éppen ellentétes az arc. Valamitől bánatos, ijedt, hogy azt ne mondjam megszeppent.
Paradox módon a démoniság is ott van formailag. A tele fekete szem, a perspektívától hegyesedő áll, sötét tónusvilág, stb. de mégis ez az erősen felső kameraállás valahogy alárendeli a portrédat. Ez lenne a lényeg, hogy a "démon is ember"?
Inkább a világosítás mellett döntöttem fent. Bár utómunkával kevésbé hatékony ez. Illetve teljes képen sokkal jobban érvényesül, mint ezen a kis méretűn.