Drága Alexandra! Imádom azt, amikor az ember előjön a humorával, de ez a humor nem a te humorod, hanem a krakkói giccs emléktárgy árusnak a humora. Szerintem ezt rajtad kívül még 26-an lefotózzák, akik nem ismerik ezt a bácsit, aki nagyüzemben ezt odagyurmászolja, szóval portrénak ezt semmi esetre sem mondanám. Tárgyfotónak nevezhetnénk akkor, ha áldoztál volna rá 12 vagy 24 piculát megvéve a figurákat, elkezdenél vele dolgozni és ezt az egészet egy történetbe emelnéd. Az sem baj, hogyha ez itt van, ebben a kirakatban, csak akkor tessék megkeresni azt a pontot, ahonnan ez értelmet nyerhet. Megint azt mondom, hogy ebbe a félpanorámás 16:9-es képarányba beleőrülünk, mert olyan, mintha kisollóval körbevágtad volna az egészet. Kell, hogy legyen tere, levegője ennek, akkor fog ez az egész elindulni. Most ezt én nem tartom annyira erős megoldásnak. (hegyi)