Nem tudom, hogy ez mi akar lenni, hogy ez sárkányló, vagy micsoda, tényleg érdekes, amiket talál a fára felakadva Balázs. Ez még akkor is izgalmas, ha ő maga dobálja föl, de itt is azt tudom mondani, mint az előző képnél, a tollasütővel, ami itt még fokozottabban érvényes, hogy most már szinte elveszítjük a tájékozódásunkat, annyira szűkre van vágva ez a kép. Kevésbé kell szűkre vágni, a történetet kell tudni mesélni, hogy ez valahogy oda fölkerült. Itt most ez már annyira tényszerű ábrázolás akar lenni, hogy a mese nem tud elindulni. Érdemes lenne ezt átgondolni, hogy hogy lehet ezeket a talált tárgyakat úgy megcsinálni, hogy ezzel a környezet is valamilyen szinten ábrázolódjon. A másik része az, hogy lehet ez egy irány, hogy elkezdjük kifesteni a képet, de akkor én nem állnék meg a kantárnál, akkor tessék ezt a figurát elgondolni, hogy ez milyen színekkel rendelkezhet, és akkor úgy elkezdeni festegetni. Ehhez javaslom, hogy ha az ember ilyennel akar foglalkozni, akkor a festett képeknek és az utólagos színezéseknek nagy hagyománya van, amit nem a számítógépes ipar találta ki - anilin festékkel mi is festettünk ilyeneket régen - de azt gondolom, hogy nem árt, ha az ember átgondolja, és beszerez hozzá eszközöket. Rajzpadot lehet kapni most már nem is olyan drágán, ugyanis itt érdemes arra is odafigyelni, hogy ezek a színezések attól izgalmasak, hogy kicsit mindig túlrajzol az ember a formákon, kicsit mindig belefest a másik részbe, tehát a kézművesség jellegét kellene erősíteni, ha már festek, és akkor nem megállni. Tessék átgondolni, hogy egy fekete-fehér képet hogyan festek át, milyen színvilágot találok ki hozzá, ez izgalmas lenne. Ez most egy egy csillagos megoldás, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés: