Bara képeinél hol briliáns, zseniális, ’odablattolt’, 100 %-os helyzetek jelennek meg, hol zseniális megfigyelések, amelyek nincsenek precízen odavezetve. Már a többedik olyan munka, ahol azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó, amit meglát, a negyvenhetedik út, amin el lehetne indulni, ez is csodálatos, ahogyan rátekint, megérez, közelébe bújik – de miért nincsenek végigépítve ezek a kis utacskák. Nagyon jó, ahogy elindul, de nincs kellően leszűrve, kikristályosítva, ami megjelenik, és az ezért marad csak az absztrakt, és egy falfelület töredékrészének a határmezsgyéjén a kép. Javaslom, hogy ezzel a gondolatmenettel is tudna továbbdolgozni, mert itt csak fel van vetve a dolog, de nincs elvarrva. (szőke)
értékelés:
Ezt én nagyon szeretem. Nagymamáméknál volt ilyen a fal, még az ötvenhatos golyók nyomaival.
Sokat voltam náluk, sült csirkemáj és mézes tea volt a reggeli. Utána az udvaron legelésztem, a cseresznyfára másztam, vagy csak kiültem az ablakba a villamosokat nézni.
Jó, hogy ezek most eszembe juthattak.
Lehet, hogy nem ez van a képen, lehet, hogy inkább egy szőlőlugason át világítja meg a falat a délutáni nap, a lugas alatt meg ábrahámhegyit iszik Hamvas Béla és a Balatont nézi. Mindenestre nagyon meleg, barátságos hangulata van a képnek.