A folyó

A folyó

Ami a nézőt első sorban meghökkenti ennél a képnél az, hogy azzal a perspektivikus ábrázolással, ami a képen létrejön, tulajdonképpen a fent és a lent fogalma cserélődik föl, és ha az ember nagyon akarja, akkor ez a lépcső vezethet lefelé is, bele a vizekbe, de fölfelé is, akár az égbe is. Nagyon érdekes ez a ritmus, ami itt a kép alján létrejön, és ez a kép csak abban a formában értékelhető, hogy a kép tetejénél ott van a túlsó part. Ha ezt a partot levágnám, akkor érdektelenné válna az egész, nem lenne erős a bravúr sem. Valamilyen viszonyítási rendszert mindig ki kell alakítani, amikor az ember képekben gondolkodik, hogy mihez képest ábrázolja azt a valamit. Önmagáért valóan ez a lépcső nem lenne túl sok, vezet bele a vízbe, és kész. A túlsó part az, ami tömegében is, ezzel a fölső vonallal, rendbe hozza ezt az egész kompozíciót. Azon lehet vitatkozni, hogy kell-e a fölső parthoz az autók ábrázolása, én azt gondolom, hogy igen, sőt még egy ujjnyit talán kellett volna esetleg odarakni, és akkor ez az egész ritmus még erősebb lenne. Így most ezek az autók a másik oldalon tényleg elég nehezen érzékelhetőek, de annyit engedjünk mindig meg, hogy ez nyomtatásban, egy nagyobb méretben biztos, hogy mást mutatna, mint így a képernyőn, ebben a méretben. A vízszintesekkel nem árt, ha megbarátkozol, Ágnes, elég lett volna, ha egy 5 centivel elmozdulsz balra, és akkor ez az egész helyzet rendbejön. Itt most az az állapot állt elő, hogy nem teljesen középen álltál a lépcsőnél, és ebből kifolyólag ez a pespektívikus helyzet elmozdult, a tengelyéből kifordult egy picit, és ettől bizonytalanodik el az, hogy mi vízszintes és mi függőleges, miközben a valóságban a vízszintesek vízszintesek, ha megnézzük a lépcsőt, de a korlátnak a vonala a kép határánál nem ugyanazon a magasságon megy ki. Erre érdemes lenne odafigyelni. Én most azért adok erre kettő csillagot, mert ezek azok a ritmikai ügyek, amik érvényessé tesznek egy kompozíciót. Ha ez nincs rendben, akkor az kérdéses, hogy miért nem figyeltünk erre oda. Pontosítás, pontosítás, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Hát ez ilyen lett most. Kocsistól, mindenestől. Még mindig azt mondom, hogy kellenek :)
Ádám, köszönöm a hozzászólást.

Nem olvastam még el kommenteket szóval nem tudom miről megy a diskurzus.
Nekem ez a kép ijesztő, attól még persze jó. Csak rámjön a para hogy fekete-fehér, és az út a vízhez vezet, meg egyáltalán a víz maga. Arany János Hídavatása jut róla eszembe.

Ágnes kedves, nem akarok veled vitázni, te tudod mit akarsz kifejezni. Azért megjegyezném, ha nem látom a túlpartot beindul számomra a történet, vagyis ez a hajó már elment. Viszont, ha látom, nem értem. Azok az autók fognak ide átúszni? Vagy minek vannak ott? :)

Teljesen elfogadom, hogy kell a túlpart, az autókat viszont nem.
Képelemnek kicsi, zajnak nagy.
Ha része a képnek, akkor fölötte kéne még annyi tér, hogy nem metélődjön bele a képszél; nekem így csak zavaró elem, esetleges.
De nekem a legtisztább szerkezetet akkor adja ki, ha a legalsó fénypötty vonalában vágom.

Egyetértek Ágnessel: nekem is kell a túlpart, autóstól, mindenestől.

Nem szoktam védőbeszédet írni a képeimhez, de ide most annyit írnék, hogy szerintem kell a túlpart, kocsistól, mindenestől, mert az jobban érzékelteti az itteni feszült csendet, így megvan a viszonyrendszer, hogy mi mihez képest olyan amilyen.

Ha több mint a felét nem is, de a túlpartot mindenképpen levágtam volna. Egyébként tetszik.:)

GG-nek igaza van, több mint a felét le kellett volna vágni felül sztemis.
Viszont, ha jobban megnézzük akkor simán emelkedhet is a lípcső.

Ügyesen.
De én fontolóra venném, hogy kell-e a túlpart.
Azt meg nem venném fontolóra, hogy kellenek-e a túlpartra az autók, mert az biztos, hogy nem. Legalábbis
szerintem.

tényleg, szinte húz lefelé. Félelmetes.

Ágnes, nagyon tetszik! Óriási szívása van a képnek.

Új hozzászólás