Egyértelműen valamilyen posztamens vagy épületrész darabját látjuk, sejthető, hogy ezek téglák, picit elfordítva egymáson és ez a furcsa, DNS-szerű spirál folytatódhat tovább. Jó érzés azt látni, hogy az alkotót nem az egész valós rendszer, hanem a ritmika érdekli, az a ritmika, amit a metsző árnyékok, a téglák spirális forgásai és az ezekhez kapcsolódó ritmus hoz létre. Azt is megkockáztatnám, hogy a szorgalmi képpel semmi más baj nincs, minthogy Barának meg kéne nézni az estiskola házi feladatait és a jó régen feladott mozgás házifeladatsorhoz lehetne csatolni. Ha ez a kép nem szorgalmiként, hanem a mozgásra érkezett volna, akkor szinte egy tökéletes sűrítését látnánk a képen belüli mozgásnak. Nem egy verbális ötlet képi megoldását látjuk itt, amiből már nagyon sokat láttunk az elmúlt időben, hanem ritmikai mozgásokat hoz létre az alkotó. Elhangzott itt a beszélgetésekben, hogy talán ott felül nem jó, hogy van az a kis fekete, ami jobb oldalon felül jelentkezik, az én véleményem szerint viszont olyan erős ez a ritmus, ami pontatlansága ellenére is felülírja a hiányosságokat. Az alkotó van olyan bátor, hogy lefényképezi a semmit. Természetesen nem a semmit látjuk, hanem téglákat, de olyat, ami mások számára jóllehet jelentéktelen. Nincs rajta felirat, nincsenek rajta szívek, rúzzsal ráírva évszámok, egyszerűen látjuk a téglák kapcsolódásait, de ezek fényei egy dinamikus történetet mesél el. Én ezt átsorolom a mozgás házi feladathoz és adok rá 3 disznót. (szőke)
értékelés: