Nagyon fontos a színvilága ennek a képnek, elsősorban a középen látható lámpaoszlop fénye világítja meg az előtérben lévő bokrokat, ez egy éjszakai neonlámpa lehet, maga az oszlop egy retro hangulat, és ettől a fénytől egy furcsa zöldessárgás színezetet kapnak ezek a félköríves bokrok, amelyek a kép alsó felületét fedik le. Nagyon erőteljesen expresszíven ez a kiégett fényfolt határozza meg a középpontot és körülötte egy sötét, az éjszakai városra jellemző picit váltakozó színű kék felületet látunk, amiben a vörösek keverék színként azért megjelennek, ettől a háttér sokkal érzelemdúsabbnak tűnik, túlfűtöttnek, és ezek a sárgás absztrakt foltok mégis elidegenítenek. A színvilág miatt egy fura dinamizmus, de elfojtás is jelentkezik, és mivel a részletek nem olyan fontosak a megvilágítás okán is, az egész olyan, mint egy képzőművészeti kirakós játék, vagy kollázs, ahol ezek a színek is leegyszerűsítettek, mondhatni transzparensszerűek és a formák is, azok játéka, az egyenesek és a félgömbök is, mint a közutakon látható megállító, figyelmeztető táblák és az azokon látható leegyszerűsített jelek, hogy mindenki által érthető legyen, mint egy manifesztum, beszél a kép. Ha visszagondolunk ezekre a táblákra, akkor például a zebrán átmenő ember is a legegyszerűbb eszközökkel, pálcika kéz, pálcika láb, pálcika fej, pálcika zebra, mindenki számára jól érthető kódolt nyelven mutatják a felhívást és talán ennek a képnek is van ilyen kódolt megközelítése a piktogramszerű jelekkel, két gömb pálcika és pálcika zászló motívumokkal, amelyekkel már többször is foglalkoztunk itt az Estiskolán, hogy milyen szimbólumokkal használja a képzőművészet. Ezen a vonulaton az alkotó konzekvensen halad végig, hovatovább még egy szatirikus élt is lehet érezni a képpel kapcsolatban. Kvízműsorokban lehet ezt néha érzékelni, hogy van a műsorvezető részéről egy kikacsintás, hogy én tudom, hogy tudod, de vajon kimondod-e, amit én tudok. Van az egészben a formai játékkal talán egy ilyen mögöttes üzenet is, mert máskülönben túl egyszerűnek tűnik a kép, még talán azt is lehet mondani, hogy ha másik utcán közeledik az ember a kép üzenete felé, hogy ez egy rontott kép, amikor véletlenül elkattant a fényképezőgép exponáló gombja. Csak ahhoz, hogy ebbe a kategóriába kerüljön az üzenet, a véleményünk szerint az itt lévő képi jelek túlságosan is konzekvensek, a népi versekre jellemző, és elsősorban a virágnyelven írt versekre jellemző kikacsintás is ott húzódik a kép mögött. Az óvodai életben ismert és szeretett dalok, amiket az óvónénik kék vagy fehér köpenyben a kisgyerekek kezét fogva körbe-körbe járkálva éneklik, hogy nyisd ki rózsám kapudat, kapudat. Mindezek mögöttes szimbólum rendszerét nem érzékelik a gyerekek, azt hogy az óvónénik mit érzékelnek, azt igazából nem tudjuk megmondani, de a tavaszváró, népi verselésből nem lehet kihagyni, hogy ezek a termékenységről szólnak. Ha nagyon lazán kezelné az ember ezeket az elemzéseket, és egy baráti társaságban ülne és nem elemzéseket folytatna, csak beszélgetne valahol egy társaságban, akkor még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy ez a kép olyan üzeneteket hordoz, mint az afrikai népművészetben a női és a férfi motívumokat hol játékosan, hol nagyon is vérbő módon ábrázolja, miközben az első ránézésre ez a kép csak egy formajáték. (szőke)
értékelés: