Fura úton fura hordók gyülekeznek,
Fura formációkba furán rendeződnek,
Fura látvány fura helyről,
Fura kép, de vajon mitől?

Tulajdonképpen a fénykép mellé egy korrekt vers is érkezett, amely egy ritmikai játékot mutat nekünk verbálisan, de ugyanezt a ritmikai játékot látjuk itt a vizuális megközelítésben is. Ez valamilyen vas szerkezet, vas traverz amit egy elfordított fényképezőgéppel fényképez a fényképész és ettől olyan mintha kis emberkék valami futószalagon haladnának előre katonasorban valahova, ahova az útjuknak vinnie kell őket. Szinte megszemélyesülnek ezek a rozsdás csavarok, ezek a formák. Érdekes a világa ennek a képnek, hogy ez a világoskék, amely kopottas, átsejlik rajta a rozsda, ez keveredik ezekkel az egészen sötétbarna rozsdafoltokkal. Ez ad egy valamilyenfajta várakozást a képnek. Én azt mondanám, hogyha az András előző képét nézzük meg, ugyanabban az épített környezetben vizsgálódik, keresgél és próbálja kifejezni magát, és motívumaiban nagyon hasonlónak érzem ezt a másik képpel. Azon a helyszínen, vagy közel ahhoz készülhetett ez a kép is. Mégis azt mondom, sokkal jobban átszűrt, sokkal jobban fejezi ki a Gimesi András féle gondolkodásmódot, mint az előző kép. Az előző képet erőteljesebben iskolásabb feladatnak érzem, míg itt valamilyen okból bár nincs itt rajta emberi forma, mégis azt érzem, hogy sokkal szimbolikusabb, arról szól, ami Andrást valójában érdekli. (szőke)
értékelés: