(Dénes utólagos engedelmével, mivel viszonylag jól illusztrálható a dekomponálás, így az eredeti, kis méretben bemutatott képét én megvágtam. Ez tehát legfőképp a példa bemutatása miatt történt, nem akarnék ílymódon beavatkozni a képkészítésbe, főleg nem a kép publikálása előtt, de itt ezt indokoltnak tartom. Ha az eredetiből lenne még a kockán, akkor még jobban megdönthetnénk és a futó mögött még több teret hagyhatnánk. Hegyi.)
A mozgás érzékeltető és teljesen elvonatkoztatva az eddigi véleményektől...
-én azt látom, hogy ez a fiatal hölgy nem jó irányba szalad. Persze ez az irány Zsolt fotóján látszik jobban, hisz ott látszik szinte feltünően, hogy zöld a lámpa, és a padon ülő nézőközönség is érdeklődve, napellentőt formázva figyeli, hogy "Úristen merre szalad ez a lány"... Aztán, ha alaposan megnézzük a fotót látjuk, hogy a lány teljesen komolyan gondolja a versenyt, megy ő rögtön folytatja, csak egyszer visszarohan a Mekdonáldba, egy tüzet kérni a barátjától, mert a cigije kialudt, amit a bal kezében láthatunk. A hátizsákos pályabíró pedig telefonál, hogy a többi versenyzőt addig tartani kell a startvonalnál, amig vissza nem érkezik ez a lány. A lánynak egyébbként a versenyen kívűl az jár az eszébe, hogy milyen jó hogy felhúzta ezt a kötött kardigánt, legalább nem fázik meg a háta, amig várnia a kell a következő versenyzőre, hogy átadhassa neki a stafétabotot.
Ha pontozni kellene a véleményemet egytől ötig, egyest adnék a véleményemre.
Nyilvánvalóan vannak technikai minimumok, mondjuk hogy a gép akkor exponáljon, amikor én akarom és ne akkor, amikor ő hajlandó. Az automata gépek egyik nagy baja, hogy mire beállítja magát rendesen, addigra elmegy a téma, vagyis elé kell időben lőjj annak, amit csinálni akarsz. Ezt is meg lehet csinálni, ha kiismerted a géped.
Aztán azt se feledjük, hogy Capa mondása akkor született, amikor a Lecia volt az elterjedt és az alap 50-es objektív, vagyis valóban közelebb kellett menni. Ez ma is igaz mondás, de nem vagy annyira kötött, ha van a gépeden zoom. Az már egy másik szint, amikor arra jössz rá, hogy a zoom objektívek kevésbé jól rajzolnak, és emiatt lusta fotós használja csak.
A lényeg, hogy előre el kell dönteni, mit akarsz és nem utólag. Ez nem jelenti, hogy csökönyösen ragaszkodsz, csak van koncepciód.
:) Ez nagyon jó duma, Dénes! A fotózáshoz talán segít a véleményem. A fotográfia tele van szabályokkal, de volt egy Robert Capa nevű fotográfus, Ő is hozott egyet: "Ha nem elég jó a képed nem mentél elég közel". Ezt a szabályt valós, és átvitt (téma) formályában is igaznak érzem, nem is figyelek nagyon a többire. Tehát szerintem ez a kép már eleve nem sikerülhetett nagyonjól, mert nem tudtad, hogy mit is akarsz vele kifejezni. Ha a futást, akkor hol a lába? Ha a versenyt, akkor hol a többi versenyző? stb,stb. Vagyis amikor a gépbe nézek, már tudom, hogy mit akarok láttatni (ami többnyire nem sikerül). :) Utólag meg hiába is akarnék dekomponálni, ugyanis azt is a fényképezőgépben kell szerintem. :) Aztán ha nem jól csinálom ugy is megjegyzik, hogy rosszul vágtam. :)
hát nem tudom fogok e valaha jól komponálni, az biztos hogy egyenlőre amikor megpróbálom akkor mindig az van hogy egy csomó olyan elemz és viszonyt veszek észre...mint pl itt a kétirányú nyilak és stoppvonal illetve a megmerevedő futó analógiája....amik számomra elkezdenek metarendszerekbe állni és aztán mikor megmutatom akkor kiderül hogy ez csak nekem látszik vagy fontos és amolyan sokat akar a szarka módra rontom a komponálással az amugy is gyenge képeket....mindenesetre nekem nagyon nehéz az analógiás sűrítés és az egymást értelmező viszonyrendszerek metodikájából egy lineáris szekvenciát kvető fókuszált kzlés irányába mozdulni....sajnos ez nállam szakmai betegség hoyg impresszionáló analógiás villanásokban kommunikálok amik mőgé mint egy kódba egy viszonylag bonyolult gyakran paradox de kihegyezet logikai rendszert állítok....a másik komoly baj meg inkább életfelfogásból ered.....a szemétben is képes vagyok drámát értéket életet lelni pontosabban direkt keresem hogy a szürke hétkznapi stb momentumokban hogyan nyilvánulnak meg a lét a teremtés alapvetései és ha meglelni vélem asszem mindenki megleli ez azért érdekes mert eddig úgy gondoltam hogy fotót a pillanat komponálja, rendezni csak a filmet kell mert a fotó nem emberi kzlést hanem a lét rejtelmeit tárja fel míg a film már a lét értelmezése...na ez jó zagyva lett de ha már ennyit gépeltem felteszem
Tamás, sokfélék vagytok, úgymond. Tehát nem lehet kizárni mondjuk a dekomponálást, amikor mondjuk épp a mozgásnál ez egy fontos lehetőség. Az tény, hogy annak, akinek még a komponálás klasszikus változataival is vannak gyakorolnivalói, azt kell ismételni.
Szerintem addig nem kellene a dekomponálást szóba hozni amíg a komponálás sem megy mindenkinek.
Mindent az alapoktól.
Aztán jöhetnek a hibaisták is... :)))))
a helyzet valós feszültsége a kvetkező: a járókelők tbbsége nem a lányt nézi mintahogy a kamerák sem őt veszik rajtam kívűl, ugyanis a mellette haladő külső sávban aholl én is haladok kb 3-400 ember haladt oszlopban kb 500 kutyával plussz macskák lovak alpaka -sztem lama de a gazdi ezt nem vette jó néven- csacsi fogat és egyebek, tehát a lány a párhuzamos rendezvényen már futott pár száz métert kissebségben a rajta át vagy túlhatoló figyelem tüzében mikor egyszer csak féleléje toppantam egy éles géppel ...a cső azé van nálla hogy tudatosuljon benne igenis van korlát a két a sáv kztt és nem kell félnie a sok jószágtó...ja és he nem vett volna fehér pulcsit nem exponálom le