Szóval, ha már ez egy könnyedebb kép, akkor elmondom, hogy ez a disznó, ez olyan, hogy nem lehetett bezárni, hanem oda ment ahova akart a százötven hektáros birtokon. Hol itt tűnt fel, hol ott. Egyik nap a hegyen találkoztunk vele, másik nap a ház melletti kerítésen kandikált ki. A gazdái megelégelték, és elektromos kerítéssel bezárták egy kb ezer négyzetméteres területre, ahol van egy ól, és ami tele van gyönyörű, ezerféle, sárgán és fehéren virágzó pipavirágokkal a smaragdszínű fű, hosszúszárú között. Most itt lakik. Ha viszünk neki ennivalót, meg lehet vakargatni, teljesen tiszta és jól ápolt, nagyon értelmes, kedves malac, csak egy kicsit kövér. Szóval mi ezt a disznót szeretnénk felajánlani a Gábornak.

[Szőke és Hegyi verselnek, a Hetedik-et és a Bóbitát keverve] Nekem a kedvenc versem volt egyénként ez a Bóbita-dolog gyerekkoromban, valahogy engem nagyon megfogott, és kár, hogy ez most jut eszembe, mert a gyerekkor leckéhez el lehetett volna ott dúdolni... Itt ezen a képen láthatjuk Miss Röfit, vagy nem is tudom, mi ez, yorkshire-i vagy mi? Tehát láthatjuk ezt a kis disznót, és valóban kicsi, mert nagyon örülök annak, hogy a Vera olyan helyzetet választott, hogy a méretarányok könnyen megfigyelhetőek, tehát ha ezt megfigyeljük, akkor a virághoz mérve tudunk viszonyítani, és jól látható, hogy ez egy viszonylag kicsi disznó, aki így mosolyog ide bele a kamerába. Nekem itt egy megjegyzésem lenne, hogy most a kép jobboldala az egy picit kilyukad, tehát miközben a szereplő jobboldal-felé van komponálva, ezért vágni nem nagyon lehet ezen a kompozíción, tehát a megoldás az lehetett volna, ha a fotós egy picit jobbfelé elmozdul, akkor tudott volna egy olyan pozíciót találni, ahol a háttérben az ég nem kezdi el kilyukasztani magát ezt a felületet, mert ez így most elviszi a tekintetet. Mivel a kompozíciónál mindig fontos, hogy a szem milyen utat jár be a képen, és fontos, hogy a szemmozgásnál, az út lekövetésénél hol vannak azok a nyugvópontok, amiket hosszabban megfigyel a néző. Most itt van ugye a malacunk, határozottan jelenlévő formája, ebben is a szeme-orra-mosolya, és ez az egyik ilyen fontos rész; aztán el tudnunk kalandozni balfelé, a virágok felé, és jobbra, ahol valami van, talán kerti zuhanyzó, és ezek között mozoghat a szemünk, és amikor elmozdul a szem jobbfelé, akkor ott mindig keresnénk valamit, emiatt a befejezetlenség miatt, ami kiviszi a tekintetet a képkereten kívülre, és ott próbál megfejtésre találni. Ezekre is kell egy kompozíciónál ügyelni. Tanácsként annyit hozzátehetek, hogy ilyenkor az ember első izgalmi állapotában rögzíteni akarja azt a szituációt, amit ott meglátott, de mégis érdemes többet várni. Ha itt a fotós picit jobbra mozdul, akkor még egy problémát megold, a fényekét, mert most a malac fejének több, mint egyharmada sötétebb tónusban jelentkezik, és ez a téma térbeliségét zavarja. Ha viszont elmozdulunk, és ott próbálunk valami kontaktust létrehozni ezzel az állattal, akkor ez megtartható lenne, és ránk fog nézni egy a kis állat, és kiküszöböljük a világítással való problémánkat. Nem muszáj teljesen frontálisan világítani ezt a formát, mert akkor is a térbelisége veszik el, de most nagyon erősek ott a kontrasztok. Egy másik vonulat, aminek én nagyon örülök, amikor egymásnak üzentek, és egymásnak küldtök valamilyen asszociációs játékot, ezek néha direktek, néha kevésbé, néha csak a kommunikációban résztvevőknek érthetőek, néha az egész társaságnak, és ezeket én fontosnak tartom, mert ezek humorforrások, és közösségi élményt is adnak, ami azt hiszem, éppolyan fontos az estiskolán, mint a személyes kommunikáció, és fejlődés. És ezért is javaslom, hogy noha vannak a képnek hibái, amiket remélem, hogy a Vera ezzel a kismalaccal, akivel akár egy történetet is el lehetne meséltetni, vagy a riport leckére megcsinálni valamilyen feldolgozását, de mégis azt gondolom, hogy három disznót érdemel ez a kép a közösségi munkával megfejelve. (szőke-hegyi)
értékelés: