Az öreg spániel. Bőven elmúlt 13 éves, de még mindig csak akkor lehet lencsevégre kapni, ha már kifáradt a rohangálásban...

Szeretem ezt a képet. Kedves a kutya ezen a képen. Rozinak segítséget szeretnék nyújtani abban, hogy még jobb lehessen ez a portré. Egy kicsit talán próbálja meg úgy nézni ezt a kutyát, mintha nem ismerné. Tudom, ez nehéz. Most ennek a kutyusnak nincsen szeme. Van két luk a szeme helyén, és nem látszanak a szemei – legalábbis az én monitoromon. Az kell mondjam, hogy az állatokat is ugyanolyan fontosnak kell tartanunk, és ugyanolyan megközelítéssel kell őket is fényképezni, mintha embereket fényképeznénk, mert ők abban is társaink, hogy szabadon fényképezhetjük őket, nem fogják azt mondani, hogy „márpedig engem ne fényképezz le”, vagy „várjál, megigazítom a hajam”, „várjál, kitörlöm a szememből a csipát”. Ők abban a formában mutatkoznak meg, amiben, és ez a mi feladatunk, hogy ezeket az előkészítési dolgokat megtegyük, és utána olyan helyzetet állítsuk be, amiben ezeknek a kis modelleknek az alapvető testrészeik látszódjanak. Itt a szemet hiányolom, a kis tappancsa is jó lenne, ha meglenne. Nem nagyon látom indokát, hogy ez miért lett levágva. Még egy dolog. Ha Rozi elmozdult volna, az én szemszögemből nézve, balra, akkor az fa, meg az a kis fészer, ami a kutya mögött látszik kikerülhetett volna a képről. A kutya valószínűleg követte volna az ő mozgását a fejével, és mivel a fény is ebből az irányból érkezik, máris lett volna fény a szemében. Tehát ilyen kis apróságokkal ez a helyzet megoldható. Egy csillagot tudok erre adni, és megoldható, akkor nagyon várnám az ismétlést. (hegyi)
értékelés: