Alapvetően a környezet és a mozgó szerkezetek párjátékáról van itt szó itt ezen a képen és a mozgás házi feladatban nagyon sokszor láttuk már ezt a megközelítést. Mondhatjuk úgy, hogy a 8-as mozgás házi feladat valószínűleg egy nagyon nehéz házi feladat. Remélem, hogy a későbbiekben, ugyanúgy, ahogy az önportréknál megtörténnek az ismétlések, majd minden alkotó nekikezd újra ezeknek az újraértelmezéséhez. Mert az első lépcsőfok, amely a világgal kapcsolatban történő megfigyelések, ahol kimondható az, hogy az élet egyik alapvető titka, hogy minden folyamatosan mozgásban van. Minden folyamatosan hullámzik, a völgyek után jönnek a hegyek. Minden folyamatosan vibrál. Ezt az alapképletet próbálja megközelíteni a fényképész. Ugyanakkor ez egy A-B verzió, ahol elhelyezhető maga a fotóapparát. Komponálható egyrészt az A szegmens felől a képrendszer a tilefon csavarokkal, a vasúti sínekkel, a háttérben lévő növényekkel. Másrészről pedig nyilván egy nagyon nehéz helyzet, mert egy tovahaladó szerelvény felületeit látjuk itt, amely megint csak, mint egy ilyen festői eszköz átsuhan, átsiklik és egy elmosódott formaként jelentkezik. Ha magukat a konkrétumokat és a fotózás alap nehézségeit leszámítjuk, akkor tulajdonképpen a pontos és precíz éles fénnyel megvilágított formák és ez a festői barnás tónusvilág kettőséből áll a kép. És ha azt is félretesszük, hogy természetesen nagyon nehéz egy nagyon gyorsan mozgó ilyen párhuzamosan, a kamerával párhuzamosan haladó szerkezetet lefényképezni, ha mindezt nem vesszük alapul, akkor csak a kompozíció rendezetlenségét tudjuk ebben a képben kritizálni. Természetesen még egyszer mondom, hogy az tudható, hogy ehhez vagy egy olyan speciális fényképezőgép kell, amely nagyon jól tud exponálni, vagy hosszú időt kell eltölteni ugyanitt a sínek mellett és sok ilyen elmozduló felületet kell, mint egy ilyen kísérleti anyagot lefényképezni. Elsősorban természetfotósoknál lehet ilyesmit látni, hogy napokat töltenek el megfigyelőként és tulajdonképpen ez is egy természetfotó, és aztán egy egynapi termésből választják ki azt az egy darab képet, ahol ugyanez az elmosódott felület kompozíciós rendjében jó tud lenni. Itt a dekomponáltság, az úgy gondolom, hogy nem elsősorban tudatos, hanem az esemény bonyolultságából adódó. Tehát attól bukik, attól csúszik a kép foltrendszere, mert nagyon nehéz volt egy ilyen gyorsan haladó szerelvényt a kamerával párhuzamosan fényképezni. Ezekben a szituációkban esetlegesen az segítség lehet, hogyha valahogy egy picit a kamerát skurcba, vagy perspektivikusan próbáljuk elhelyezni, mert akkor több esély van rá, hogy az elmozgó felületet még azért alapvetően elkaphassuk. Tehát én azt gondolom, hogy itt ugyanazt erősíteném, amit az előző képeknél is ma elmondtam, hogy fontos tulajdonképpen lemodellezni az exponálási helyzeteket, végiggondolni fejbe és az alapján, mint egy valódi filmforgatásra is rákészülni, egyszerű kifejezéssel – gyártási tervet készíteni – amelyek alapján elméletben már kiderülhetnek a majdani problémák és akkor egy kompozíciós szerkezet nem fog elcsúszni. Én ezt egy disznóra értékelem. (szőke)
értékelés: