A kép nagyon szép, a láng fényjelenségeivel egy jó ritmusgyakorlat. És őszintén mondom ezt, hogy én nem is gondolok erről többet, mint hogy egy festői játék. Ezért igazából inkább a címválasztást gondolom kicsit erőltetettnek. Éppen azért, mert ha az alkotó ember, a természetet megfigyelő ember folyamatosan tanul a környezet fizikájából, a környezet jelenségeiből, akkor talán az is tud annyira csodálatos lenni, pont az alázatunk miatt, hogy ne kelljen ehhez egy cirkalmányos, még erősebben minősítő keretet, címkeretet választani. Ezalatt azt értem, hogy az Andrásnak vannak jó képei, vannak jó munkái, vannak jó érzékelései és ezekben bízni kéne, ugyanakkor pedig nem kellene folyamatosan bizonyítania. Mert ez valójában azt jelzi, gondolva azokra a képekre is, amikor nem teljesen sikeresek az alkotások, hogy a bizonytalanságára megy el a legtöbb energiája. Minél hamarabb nyugvópontot talál, annál értékesebbek lesznek a világról kapcsolatosan küldött üzenetei. De a három disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés: