Akkor jó a szamár is, és ebből követeztetek, hogy ez egy szamár, más néven csacsi. Csakhogy annyira sikerült közel menni, hogy a füle lemaradt. Márpedig a szamárnak a füle egy fontos alkatrész, én ezt egy kicsit hiányolom. Nem is nagyon értem az indokát, hogy miért kellett ennyire közel menni, miközben az állat jellegzetességét legalább a fejénél célszerű meghagyni. A házi kedvencséget se nagyon látom ebben a képben, ez a csacsi bárhol lehet: a nagymamánál, a hétvégi kertnek a hátuljában, vagy egy állatkertben is. Tehát innentől kezdve nem érzem a személyes kontaktust, mivel az állat egyelőre – nekem legalábbis úgy tűnik – nem velünk kommunikál, vagyis nem a kép készítőjével, hanem kicsit szomorkásan be van zárva, és menne onnan kifelé. Én ezt visszaadnám ismétlésre. Nem biztos, hogy a csacsi lesz a megoldás, de ha őt választod, akkor próbáld úgy megmutatni nekünk, hogy ő egy ugyanolyan személyiség és ugyanolyan az alanya, tehát ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mintha egy embert fotóznál le. (hegyi)