Nagyon izgalmas, hogy az épületfal, a régi ajtó melletti falforma, az mintegy képkeret maradék jobbról végig párhuzamosan fut a valódi képkerettel és baloldalról pedig ez a leomlott vakolatrész mintegy ilyen színházi díszlet a kapcsolóval együtt baloldalon külön életet él, az ajtó elé pedig egy szék elhelyezve, amin már nem ül ott az aki esetleg ezen a régi ajtón ki szokott jönni és figyeli a külvilágot. Ezt egy jó ritmusú, jól komponált képnek gondolom. Talán egy picit az ajtó árnyékban tartott deszka sötétjei túl sötétek, ezért elveszik belőlük a részlet. Ez lehet annak az eredménye is, hogy a külső falfelületre és a belső értékre egyszerre mért fényt a kamera és így egy kicsit a kép fölső részénél az ajtó felületei feketén elégnek. Talán erre egy picit lehetett volna ügyelni, de nagyon jó irányú kép az, amit látunk. (szőke)
értékelés:
Én nagyon szeretem az ilyen jellegű képeket, lehet, hogy egy kicsit elfogult is vagyok emiatt. Persze jobb lenne, ha minden függőleges függőleges, minden vízszintes vízszintes, minden derékszög derékszög lenne, de szerintem egy ilyen jellegű képnél (vessetek rám követ) ekkora "borulás" lényegtelen. Számomra legalábbis. Az ajtó teteje tényleg kissé sötét, de ha nem így lenne, akkor meg a vakolt rész struktúráját nem látnánk, mert az meg kiégne.
Szóval én csak gratulálni tudok.
Zoli: köszönöm!