Azt hiszem az a bizonyos mankó elmaradt, de ez a hozzászólásokban is megjelent. Szóval az a szikla vagy bármi az kimaradt:) Bár nekem ennek ellenére tetszik a kép :P, még ha most ez nagyképűnek is hangzik...de lehet ez csak olyan dolog, hogy az ember bizonyos dolgokhoz jobban kötődik, vagy kedvesebb a számára, nem tudom.
Még annyi, hogy visszamentem a helyszínre, de nem sikerült megismételni ezt a leckét, túl sötét volt, lehet csak tavasszal fogok visszamenni, hátha...

Bocs,én küldtem be rossz leckére, de már javítva van.

Zoli, készült pár fotó, valahogy ez fogott meg. Volt olyan is ahol statikus pontként ott volt egy szikla, ill fa. A fás kép sem lett szerintem rossz, csak szerencsétlenségemre a fa törzsén volt valami fehér izé, nem tudom mi volt az, de oda volt erősítve, és iszonyatosan zavart. Ott egyedül a jéghidegben meg nem akartam bohóckodni.Úgyhogy lehet ez túl "vegytiszta" lett, nem tudom.
Néha a való életben a stabilnak hitt pont eltűnik. Vagy csak messziről figyel, nem tudom.

Zsolt, nagyjából értem is, de azon is gondolkodtam, hogy a giccs, az egy rossz dolog vagy sem? Ok, hogy van pl egy csomó giccses tárgy, ami fúj, de egy fotó? A mai világban mikor másodpercenként ki tudja hány kép készül, honnan tudjam pontosan mi is a giccs? Talán azt szokták mondani, hogy egy tájkép, naplementével az. Vagy az ami elcsépelt, már tucatjával lefotóztak. De ha jobban belegondolok, lehet már majd minden kép ezek alapján giccsnek számít :D

István, köszönöm, mindig tetszenek a gondolataid! Pedig ez az Által-ér, ami nem egy nagy valami, de van egy pici szakasza ahol sebesebb a sodrás és egy-két szikla is fellelhető. Igyekeztem egy olyan képet feltenni, ami kicsit természet is, de emberi is, de talán emberinek a címmel együtt érezhetjük. Szóval a cél ez lett volna.

Festményszerű, nagyon jó a dinamikai játéka, azonnal a víz nagy erejét érzem, nem is patak nekem, inkább sziklákon verődő hullámok főleg alul, története van, mesélős fotó! Még annyit, hogy különös módon nekem ez a fotó éppen azért tetszik igazán, ami miatt nem gondolom annyira klasszikus természetfotónak. Ránéztem, tudtam, hogy víz, persze, láttam már hasonlókat, kevésbé érdekeseket vagy olyanokat, mint a tiéd, ilyen izgalmas képeket is, de szerintem ez nem baj, sőt! Picit talán az álló forma a szokatlan nekem, de ha csak mint alkotást nézem, és engedem a festmény-szerűségét magamban, akkor az sem. Kifejezetten tetszik!

Kösz, javítva.

Egy kérdés: ez véletlen került Épített környezet leckébe? Évi leirata alapján természetfotónak gondoltam volna...

Ebben a patakos dologban az személyes tapasztalaton, hogy sok kép kell és utána válogatni. Sok benne a véletlen faktor az állandó mozgásból, de egy idő után mégis látni kezded a "trendjét", hogy az őrült rohanásban is van szabályosság. Meg kell szokni hosszú expósan látni, és utána lehet komponálni is... :) A patak jó játék, és a csobogása, fotózása jót tesz a háborgó léleknek is.

Másrészt a mozgás érzetéhez szerintem akkor jutsz el, ha a képre keresel valamit ami statikus, és ezáltal érzékelteti a mozgást magát, különben annyira az absztraktban marad a téma, hogy nehéz beleélni magadat. Azt hiszem Zsolt mondogatta sokszor, hogy káoszt nem ábrázolunk vegytisztán káosszal, feltételezem ez adaptálható mozgásra is. Sok kép után kezded el megérezni, mi is lesz ami érdekes lehet.

Ez a kép gyönyörű formákat, vonalakat rejt. Sokáig lehet ezeket bogozni, kiismerhetetlen, folyton a saját belső hangulatunktól függ mit látunk bele. A háborgó lélek vonal leginkább a címtől indul be, ha az ember éppen erre érzékeny. Segíti, hogy az egész lefelé zúdul, sodor magával megállíthatatlanul...

Az életben is, és itt is érdemes lehet keresni valami stabil pontot, hogy aztán kimozdíthasd onnan az egész világot!

Miközben értem, sőt akár egyet is értek veled sok mindenben, de azt kell mondjam, hogy az elcsépelt ügyeket néha a legnehezebb megcsinálni, például egy naplementét, vagy egy önarcképet, egyenesen, nem túlpörgetve, úgy, hogy mégis egyedi legyen. Én azért azt gondolom, érdemes ezekkel is próbálkozni, még akár giccset vagy közhelyet is csinálni, mert a kezében és a szemében kell lennie az embernek annak a dolognak is, amit majd már később nem akar csinálni. Na, most nem tudom, hogy érthetőbb vagyok-e. :)