Nem tudom teljesen értelmezni, hogy miért van ez a kép elforgatva, miért ebben a formában látjuk. Ugyanis, ha ezt a kompozíciós rendet nézzük, ahogy most áll, akkor balról jobbra haladva a semmiből, a háttérből eljutunk a konkrétság felé, ami ennek a fésűnek a kis tüskéi. Utána megvan ennek az alap része is, ahol a hajak összegyűlnek, de ez most átkerült a jobb oldalra, tehát a ritmus most ebben nem nagyon tud összejönni. Ha elfordulna ez 90 fokkal, akkor lehet, hogy érdekesebb lenne ez a megfigyelés. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy értem, hogy mi ebben a rezonancia, de lehet akár az is, ami ezekkel a kis gyufafejekkel létrejön, hogy van olyan, ami határozottan ácsingózik, és van, ami jobbra-balra elmozdul. Ha ez volt az ötletnek az alapiránya, akkor ezt értem, de akkor még erősebben kellene ezekre a ritmusokra koncentrálni, és minden egyéb sallangot a minimálisra csökkenteni. Visszaadom ezt ismétlésre, átgondolásra, hogy mi, nézők, biztosak lehessünk abban, hogy mit akarsz mutatni. (hegyi)