Hajnalban jártam a várost és ez a látvány fogadott. Azt éreztem ,hogy le kell fotózzam !
Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:
Engem ez a kép nagyon megfogott. Egy az egyben leírja nekem az ébredező Budapestet. Némi kis lenyomat az éjszakai bulivárosból, ami nem mindig gusztusos, de mellette meg a hajnali fényekben úszó város gyönyörűségével, az egésznek a kontrasztossága mellet is van valami bája, amit nagyon szeretek. Szóval engem megvettél ezzel a képpel. Talán egy üres borosüveg némi kiömlött borral még tudna dobni a képen. :)
Márk, nos, erre próbáltam utalni az elemzésben, hogy ha lejjebb megy a kamera, ha a kenyeret közelebb visszük a tányérhoz (igen, rendezni KELL), akkor több jöhetne a városból, a felkelő napból. Tehát minden alap megvan a jó képhez ebben, csak be kell vállalni, hogy a fotós a rendező is.