fényes sötétség

Szeretem ezt a fiatalkori Mike Tyson képet, jók nagyon a tónusok, a részletek, az egészben nyilván van valami feszültség, de nem riaszt, szóval kifejezetten jó, ahogy világítottad, hogy az orrod ilyen bokszolós lett. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés:

A doboz arca

Éppen a barátommal jártuk Budapest utcáit, és amikor megpillantottam ezt a dobozt, mindketten egyszerre szólaltunk meg, hogy erről kell egy kép. Próbáltam a maximumot kihozni a képből, sok embernek tetszik, kíváncsi vagyok nektek mi a véleményetek.

Ez egy nagyon jó megfigyelés, értékelem, hogy nyitott szemmel jársz az utcán és még ahhoz is van energiád, hogy a képet is megcsináld, ez nem mindenkinél evidens, hogy megtegye, szóval ez külön megér egy csillagot. A kompozíció is jó, egyensúlyban van, a formák is, szóval szinte minden rendben van, kivéve az utómunkát. Egy ilyen esetben nyilván ott a helyszínen nem lehet sokat molyolni, nincs lámpa, derítőlap, szóval ami ott nem adott, azt utómunkával kell kijavítani. A fő motívum most sötétben van, ezt ki kell emelni, a többit kicsit visszavenni és a szürkés fátylat levenni. Mutatom, hogy kábé mire gondolok, csak vázlat szinten, mert a kijelölésnél én se voltam perfekt, lett kis udvara, de remélem érteni így is. (hegyi)
értékelés:
danyirobert_1704821jav.jpg

Önarckép

Ez lenne az én önarcképem. Nem tudom ,hogy magyarázatra szorul e a kép , de 2 képből lett 1 ezért is olyan mintha koszos lennék. A körülmények elég szegényesek voltak , a kamera , a telefonom , illetve a régi telefonom vakuja. Nekem az ilyen típusú képek tetszenek ,szeretek játszani a fénnyel ,hihetetlenül remek eszköze a fotózásnak.

Örülök, hogy eljutottunk az első leckéig, mert szerintem ez a lecke az alapozás bármi további irányokhoz, ezzel lehet a legtöbbet elmolyolni és igazából azt gondolom, hogy az önarckép az, amihez a legtöbb személyes közünk van. Ahogy látom, ez egy dual expo, vagy régi szóval szendvicsnega, több layer, réteg van itt egy képpé gyúrva. Ilyenkor szerintem az a legnehezebb kérdés, mikor elég, mikor mondjuk azt, hogy készen van. És ahhoz, hogy ez valóban jó eredményt adjon, nagyon erős kontroll kell, mert az effektek, a rétegekkel való meló be tud szippantani rendesen. A fő motívum az arc, és ez jól meg is marad, értelmezhető, nem veszik el az információk tengerében. A második réteg valami tájkép lehet, ház fenyőkkel, legalábbis a bal arcfélen ezt látom én. A kérdés az, hogy ennek mennyire kell hangsúlyosnak lennie, és erre az ad választ, mennyire fontos a közlés egészét tekintve neked. Ha az, ha jelentése van a háznak, akkor egy fokkal lehetne értelmezhetőbb is. Ha nem, akkor viszont kosz szinten van jelen, mint egy bányásznál, de akkor meg túl hegyesek azok a fák. Mindegy, melyiket választod, vagyis ez a te döntésed, most nekem a meséhez picivel több kéne a másodlagos layerből, de az nagy erénye a munkának, hogy ízléssel dolgozol és nem vitted el valami trendi cukorka irányba. Várom a folytatást, és felhívom a figyelmed a Zártosztályra is. (hegyi)
értékelés:

Hajnali ebéd

Hajnalban jártam a várost és ez a látvány fogadott. Azt éreztem ,hogy le kell fotózzam !

Kedves Róbert, a kérdés a leírásból adódik. Miért érezted, hogy le kell fotózd? Mert ez a dolog az, ami megmutatja a hogyant, ha erre megvan a válasz. Hogy hajnal vagy este, nem tudom, de azt érzem, hogy a dolog annyira a szürkében van tartva, hogy ez ad egyfajta fáradtságot, koszosságot a képnek. Másrészt billegünk a szép és a gusztustalan határán. A fények, a kompozíció nyugalmat szeretne mutatni, a tányér meg gusztustalan ezzel a maradékkal. Mire megy ki a fuvar, ez a kérdés. Valamerre el kell mozdulni, hogy a néződ is értse, és azt értse, amit te szeretnél. Ha a gusztustalanság, akkor fentebbről kell mutatni ezt, több valósággal, értem ez alatt a környezetet, a lehetséges piszkait. Ha a líra a fontos, akkor meg nem kell a kenyér, de több kell a város látképéből, akkor is megmarad a szürrealitás, de helyére kerül a kompozíción belül. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, bár meg lehet, hiszen ki kell kérni egy kricsmiből egy kaját és fel kell áldozni a fotó oltárán, viszont az fontos, hogy a kérdést magadnak tedd fel minden expozíció előtt, mit akarok mutatni. (hegyi)
értékelés:

Husky a tónál

A kép egy egri kirándulás során készült. Ugyan nem az én kedvencemről van szó de a Husky a kedvenc kutyafajtám. A kép egy Olympus DSLR fényképezőgéppel készült.

Nem könnyű állatot fotózni. Legalábbis nehezebb, mint azt az első pillanatban az ember gondolja. Figyelni kell, mi lóg be, hova, mit vág el, takar ki, és még az élesség, a kompozíció és a gesztus is, szóval van vele meló, és egy állatnak nem mondhatod, hogy picit fordulj balra, vagy jobbra. Ezért egy megoldás van, türelem, és a fotósnak kell mozdulnia. Itt most a fű az, ami zavart kelt, ahogy az arcba belevág. És hát jó lenne pici élesség valahol, a pofaszőröknél bukik le, hogy bemozgathattad a gépet. Én ezt visszaadnám ismétlésre, mert érdemes foglalatoskodni a kisállatok fotózásával, sok rutin szerezhető általa. (hegyi)

Fagyos köd

Ez a kép Gödön készült az újév másnapján , ez az első képem 2017-ben.Telefonnal készült sajnos és amiért ez létre jött egyszerűen nagyon tetszett ez a látvány ,és meg akartam örökíteni a pillanatot. A kép sajnos nem tökéletes ugyanis nem szimmetrikus, de nem sokat veszített ezzel az értékéből.

Üdvözlünk a Látszótéren, erős kezdés ez a kép. A telefonnal sajnos nehezebb fényképezni, egyenesen, mint egy keresővel rendelkező fotómasinával, ennek több oka van, a hátlapi fotózás a régi fakamerákon működött, de ott állvány volt és precíz skálázás a mattüvegen. De utólag lehet korrigálni. Most picit el vagyunk fordulva az óramutató járásával megegyezően és ettől a talán fél foktól a nyugalma lesz bizonytalan a kompozíciónak. A másik a tömegelhelyezés. A sötét és világos foltok egymáshoz viszonyított aránya. Ehhez most mintha sok lenne a jobboldali rész. De összességében van hangulata. Várom a folytatást, főleg az első leckével. (hegyi)
értékelés: